Hogy fogadjam el, hogy soha nem lehetek egyetemre?

Neked nem álmaid vannak, hanem pusztán kicsit elrugaszkodtál a helyzetedtől amit kaptál a sorstól. Te magad is tudod hogy mást pénzelnek, azért ülhet ott éppen, míg neked nincs segítséged, önerőből meg nem tudod megvalósítani.

Lehet közhelyes, de más meg azt nem tudja megemészteni amikor az álom autóját látja elgurulni maga előtt, és rádöbben neki sose lesz 150e nettóból olyan. Hisz vállalkoznia kéne, amihez tőke kell, az meg nem kis pénz. Tehát ugyanaz.

Nem minden az egyetem, itt már csak arra megy ki a dolog hogy akinek efféle végzettsége van, az többet keres, míg egy mesterember autószerelőként a felét külföldön. De szó mi szó, meglehet élni akkor is

Leírom az én torténetemet. Az én szuleimnek bár volt pénzuk, de kijelentették, hogy az egyetem hulyeség "unokatestvéred is elvégzett egy egyetemet és nem tud vele elhelyezkedni, bezzeg a gyárba ahol anyád dolgozik, ott mindig keresnek embert". Érettségi után tehát ott álltam azzal, hogy vagy elkezdek a gyárban dolgozni és beszállok a koltségekbe, vagy koltozzek el. Akkoriban megismerkedtem valakivel az interneten, aki felajánlotta, hogy menjek ki hozzá Londonba. Akkor ezt gondoltam az egyetlen kiútnak, mert ahol én laktam ott sem volt esély diákmunkát vagy hétvégi munkát találni. Végul alap szintu nyelvtudással és pénz nélkul nekivágtam Londonnak. A barátom vállalta hogy eltart az elso hetekben. Az elso héten elkezdtem takarítani feketén egy indiai étteremben, majd egy hónap után kulonkoltoztem. Végul fél évig voltunk egyutt, aztán szakítottunk. Kozben tanultam a nyelvet és spóroltam mindenen. késobb munkakozvetíto által voltam takaríto, gyári munkás és pincérno is.

Most 22 éves vagyok, van új barátom akivel felesben fizetjuk a szobát amit bérlunk. Kozben részmunkaidoben dolgozom és amikor van szabadidom, azt azzal toltom hogy tanuljak. Szeptembertol kezdek egy tanfolyamot ami egyben egyetemi elokészíto is és ha minden jól megy, akkor 2 év múlva elkezdhetem az egyetemet. Sok lemondással járt, de most boldog vagyok, hogy az álmaimat kovethetem. Nem érdekel, ha csak 5-7 év múlva lesz diplomám, az sem, ha nem tudok vele egybol elhelyezkedni. Én ezt szeretem, ez az nekem motivációt minden nap.

Én azt tanácsolom, hogy ne a kifogásokat keresd, hanem a lehetoségeket. Mindkettobol akad boven, de ha csak a kifogásokat látod meg, akkor sosem jutsz elore.