Lányok nektek mennyire fontos az hogy udvariasan viselkedjenek veletek szemben?

Én segítek bárkinek, nem vagyok válogatós. Sokkal többet vagyok testi, lelki sérült emberek közt, mint hinnéd.

Szerinted az egyik barátom, aki történetesen vak, elutasítja a karomat? Nem. Elfogadja a segítséget. És ez felőlem nem udvariasság, mert nem kérek cserébe semmit. A saját kis lelkem jobban érzi magát, ha így teszek. (Nem kell cserébe szoknyában puncit villantani.)

És a csoportban, ahol ezt a barátomat megismertem, volt egy idős néni is, akivel azóta "összehaverkodtam", és péntekenként együtt megyünk bevásárolni, és igen, mivel én vagyok az erősebb, én hozom a nehezeket, és ezért sem várok el semmit.

Igazából igazad van, mert nem létezik önzetlen cselekedet, ezeket is azért csinálom, mert ÉN jobban érzem tőle magam. De legalább mások is.

Magamnak fontos, hogy tudjam, hogy bármire képes vagyok. Nem azért, mert nő vagyok, hanem azért, mert ezt mindenkinek meg kell tanulnia. Mindenkinek át kell élnie azt, hogy bármire képes, és nem másoktól függ.

" közben dolgozik hogy legyen cementre téglára és sóderre pénz. "

A nők is ugyanúgy dolgoznak, mint a férifak. Nem tudom, te hol élsz, de egyrészt ha egy nő nem dolgozik, kiszolgáltatottá válik, még akkor is, ha megtehetné, másrészt nagyon kevés az olyan család, akik egy keresetből meg tudnak élni, tehát nem dolgozhat csak a férfi. Ráadásul vannak egyedülállók, vagy gyerekeküket egyedül nevelő nők (válás vagy a férj halála miatt), meg olyan családok, ahol a férj kap kevesebbet, mert mondjuk lerokkant.

Az udvariasság a tisztelet jele a másik emberrel szemben, hogy kinyitom az ajtót, ha kell, illetve nem csapom az orrára a nyitott ajtót, ha sietek, hogy nem állom el az útját, hogy nem lököm fel, hogy átadom a helyem, ha látom, hogy olyan állapotban van... stb. ÉS hogy megengedem neki, hogy szabadon döntsön, ha értelmi képességei adottak hozzá, amíg azzal nem árt másoknak. Mert ha a szabad döntés jogát elveszem bárkitől, akkor az azt jelenti, hogy nem tisztelem őt (ugye a rabszolgákat se nagyon tisztelték).

"sőt visszautasítom akkor amikor egyedül kívánom megoldani a saját gondomat"

Én is. És ha valaki erősködik (khm), az egy bunkó paraszt.

Érdekes egyébként, hogy a hosszú válaszaimból pont a legérdektelenebb dologra válaszolsz, mindig a "punci" szóra. Ennyire nem lehetsz kiéhezve.

A többihez nem szólsz semmit? Vélemény, komment? Sejtettem, hogy semmi.

Egy nőnek sem kell, ha nincs rászorultsági állapotban. Ha nem szorulok rá, nekem is van egy okos kis buksim, két kis kacsóm, meg bírok még állni is, és létrára is fel tudok mászni... ne pattogjanak utánam minden áron segíteni, mert abból én azt szűröm le, hogy 1. az illető valamit akar, vagy 2. annyira szerencsétlennek gondol.

Speciel informatikát tanultam, és több férfikollégám is (beleértve az ügyvezetőt is) tőlem kér segítséget, mert ők nem értenek hozzá úgy, ahogy én, ők máshoz értenek.

Tudod, a nők és a férfiak szervezete abban hasonló, hogy ha nem edzed, akkor eltunyul, elsorvadnak az izmok, stb. Ha egy gyerek helyett a szülei pl. mindent megcsinálnak, a gyerek élhetetlen lesz felnőttként. Ha egy nő helyett mindent megcsinálsz, önállótlanná válik.

Van nekem egy lusta nagynéném, még nem öreg, de már nem is fiatal. Leszázalékoltatta magát, ma meg már azon nyavalyog, hogy még élni kell, és ő már nem akar. Ki volt nyalva a s*gge, és mi lett belőle... Én csak egyik nagymamámat ismerem, a másik a születésem előtt meghalt pár évvel, de akit ismerem, hiába elmúlt már 70 éves, idősebb, mint az a lusta nagynéném, még mindig egy energikus nő, és nem mondanád ennyi idősnek, ő viszont nem volt kiszolgálva (de nem is várta el).

Tudod, ha valakinek erőszakosan, az akarata ellenére akarsz segíteni, az már nem udvariasság.