Hogy nyerjek egy kis motivációt? Úgy érzem, kezdek összeomlani.

10.-es gimnazista lány vagyok, és kezd elfogyni az erőm. Nem érzem jól magam az iskolában, főleg a "klikkesedés" miatt, ugyanis mindenki teljesen el van szállva magától, celebeskedés ezerrel, én pedig egyáltalán nem ilyen típus vagyok, soha nem is szeretnék ilyen lenni. Itthon sincs minden a legnagyobb rendben, 10 éve megkeserítette egy nevelőszülő az életünket (a testvéremét és enyémet), de ebbe nem szeretnék részletesen belemenni. Egész nap egyedül vagyok, a nap első felében az iskolában, délután és este pedig a szobámban. Nem is ezzel van a gond, egyedül is jól érzem magam, de mióta elvesztettem a kutyámat, azóta minden sokkal nehezebb.

Tavaly ősszel történt, azóta valahogy nem teljes az életem. Akinek van kutyája, és olyan kapcsolatot ápol vele, mint amilyen nekem volt a sajátommal, ő biztosan tudja, hogy milyen hatalmas szeretet szorul beléjük. Nekem ő sokkal fontosabb volt mindenkinél. Mióta ő nincs, sokkal kimerültebb vagyok lelkileg, szellemileg, és sokszor az összeomlás szélén állok.

Nem a kutyán van a hangsúly, hanem azon, hogy nincs olyan személy, akire bármikor számíthatok.

Az iskolát komolyan veszem, hiszen ha most tanulok, később még lehet normális jövőm, de úgy érzem, hogy ezt a két-két és fél hónapot már nem bírom végigcsinálni.

Engem nem ösztönöznek a sablonszövegek, hogy "jaj, az már semmi, mindjárt itt van az év vége" és társaik, így segítségként ilyenekre nem tudok tekinteni.

Évzáró után 1-2 nappal újra lesz kutyám, akinek természetesen előre is nagyon örülök, és így még jobban várom a nyarat. Cseppet sem azért, mert Balaton, bulizás, részegség... Ez nem én vagyok. Sokkal inkább annak örülök, hogy végre ismét lesz valakim.

De mindig felmerül bennem a kérdés, hogy hogy bírom ki addig? A szakadék szélén állok, hogy feladjam, ne érdekeljen semmi, de ezt nem szeretném.

Hogy könnyíthetném meg a saját életemet, nyerjek motivációt ebben a rövid időszakban, ami mégis egy örökkévalóságnak tűnik?

Nagyon hálás lennék, ha valaki tudna ebben segíteni.

/Így a végén ismét hangsúlyozom, hogy nem a kutyán van a hangsúly, hanem a szellemi, lelki fáradtságon. Közhelyekkel felesleges dobálózni, már mindet kipróbáltam, nálam nem vált be semmi./