Féltek a haláltól és az idő múlásától?

Nem pszichológiai eset. Én mióta láttam sok barátomat, rokonomat távozni nem félek a haláltól. 23 vagyok, nincs senkim csak a szüleim és a testvérem. A szerelem nem talált meg így bármikor kész vagyok bármire. Múltkor például majdnem balesetem volt (egy leváló fémtárcsa majdnem eltalálta az autómat) erre az eset után csak a haverokra gondoltam, milyen lett volna találkozni velük, de szerencsém volt és az itteni ismerôsökkel maradtam Összegezve nem félek, mert ha van egyáltalán odaát már sokan várnak :), de itt is maradásom van fôleg a nagyi miatt már csak ô maradt a nagyszüleim közül.

#22: a "minden örökké így maradna" - ezt vajon szándékosan hagytad ki? ;-) Ellentmondásba kerülsz önmagaddal. A fiataloknak legtöbbször inkább romantikus érzései vannak a halállal kapcsolatban. Közeli hozzátartozó esetén megérinti őket a valódi gyász és halálfélelem, de ezeken képesek felülkerekedni. Te nem. Mi már realistábban látjuk a halált is. A Rómeó és Júlia története irtó romantikus. De minél idősebb vagy, annál jobban nyomasztani fog téged, annál többet gondolsz rá. Lehet, hogy van olyan idősebb, aki nem, de úgy mint egy fiatal, már nem képes élvezni az életet. Nekem ez a véleményem.

Múlt héten temettük Szabolcsot. 25 volt mikor megállt a szíve. Mondom tényleg többen vannak odaát, mint itt. Idővel sok ember elmegy ez az élet rendje :) Soha se félj, légy boldog. Valamiért az öngyilkosság se jutott eddig eszembe csak most, ahogy kiírom. Szabi boldog volt és szerintem még mindig él. Néha összefutottam vele a folyosón, de most már nem. Úgy veszem nem jön többé dolgozni, vagy kirúgták, ezért sokkal könnyebb :)

Magától a haláltól nem, az idő múlásától annál inkább. Vagyis halálom után, legalábbis remélem és ezért mindent megteszek, a menybe jutok és ott csak jobb mint itt ezen a földön. Az időtől szabályosan rettegek. Félek attól, hogy valami elmúlik ami nagyon fontos nekem és nem tudom, hogy mit várhatok a jövőtől. A szüleim/tanáraim jó esetben még 30-50 évet fognak élni. Barátaim ki tudja, hogy mi lesz velünk. Rettegek attól, hogy mindenki elmegy (nem konkrétan a halálra értem hanem most vagyok 8-ikos és ez elég nehéz év) és én egyedül maradok, azzal a kinzó tudattal, hogy vissza akarom kapni az elmúlt időt. Nem tudom de már egy ideje van bennem egy olyan, hogy én szeretnék hamarabb elmenni (ne értsetek félre szeretek élni csak azt nem tudom, hogy mi lesz utána velem ha mindenki elmegy) 14/l