Szerintem rossz helyre írok, de majd akkor a mosok átteszik a kérdésem. Hogy közöljem a szüleimmel?

Arról van szó, hogy verset írok, közel 5 hónapja, 40 munkám van egyelőre, érzem azt, hogy hétről-hétre bővül a szókincsem, érdekesebb, művészibb verseket tudok írni. De a szüleim nem tudnak erről. Minden munkámat a telefonomban tárolok, vettem egy kis könyvet a múlt héten, abba beleszeretném másolni az összes munkám, de nem a szüleim előtt. Akkor rögtön kérdezgetnék, hogy "Mit írsz? Mi az?" És tuti amikor nem vagyok otthon kutakodnának...

Tehát közölni szeretném velük, hogy öt hónapja végre megtaláltam azt amiben tehetséges vagyok, végre van normalis hobbim amit szívesen csinálok, de van egy kis gond.

Nem merem elmondani. Ismerem őket, Úgyis azt mondanák, hogy nem vagyok Petőfi, ilyen munkák soha nem kerülnének kiadatásra, meg ha ki akarom egyszer adatni dolgozzak meg érte, csak az időmet pazarlom, inkább tanuljak. Lehordanank Mindennek, érzem. Azt akarják, hogy reggeltől-estig tanuljak, pedig jó szakközépbe járok, jó szakra, és egész jó tanuló is vagyok, de nekik ez kevés. Szerintem azt mondanák a versírásra is, hogy hagyjam a francba, mert nekem nincs tehetségem, inkabb tanuljak, mert csak munkából lehet megélni.

Egyszer említettem, hogy van egy regényvázlatom, majd egyszer megírom és kiadatom. Nem vettek komolyan...

De így olyan rossz érzés, hogy nyomja a szívem a dolog.

Tanácsokat szeretnék! Nem tudom mihez kezdjek. Barátaim közül is csak egy ember tudja, hogy nekem ez a hobbim, meg a netes barátaim, Ennyi. De nekem ez az életem része, olyan szívesen csinálom, boldoggá tesz.