Miért ne öljem meg magam?

Na jó akkor leírom, ha valakit még érdekel:

Az a baj, hogy én alapból egy ilyen elcseszett ember vagyok. Egészen kicsi korom óta azt érzem, hogy nekem sokkal rosszabb, gyűlöltem a gyerekkoromat is. Kínszenvedés volt az egész iskola meg minden. Nincsen senkim barát/barátnő akárki akivel csak úgy beszélgethetnék, rettegek az emberektől, soha nem volt senkim, akire számíthattam volna. Ugye mivel ilyen fura gyerek voltam 18 éves koromig minden lehetséges terapiát, pszichológust meg mindent próbáltam. Vettem egy kutyat is már egy éve, mert ugye az kell az ilyen embernek... szeretem, aranyos, rengeteget foglalkozom vele, de ő akkor is csak egy kutya, aztán elvileg a vallás boldogít szóval elkezdtem templomba is járni azt is kb 1 éve, jövőhéten leszek elsőáldozó, de valójában nem is hiszek az egészben csak azért csinálom mert elvileg boldogít, szóval ez gondolom úgy lenne hatásos, ha valaki tényleg hisz benne. Az egyetlen barátfélém a nővérem volt, aki szeptembertől az ország másik végében tanul és csak néha jön haza és akkor sem nagyon rám kíváncsi. Senki nem is szól hozzám soha. Mintha én csak az élet mellékszereplője lennék, még a saját életemben is.

Egyébként most érettségire készülök, úgy hogy soha nem jártam középiskolába, végig magántanuló voltam és ez sem egy egyszerű dolog így. Egyetemre nem mehetek, mert oda sem tudnék bejárni, végzettség nélkül meg fogalmam sincs mit csinálhat egy ekkora szerencsétlenség, mint én, szóval a jövőtől se várhatom a boldogságot.

Na most ezek után még valaki, valami tanács, kérdés??