Van itt olyan idősebb, sok élettapasztalattal rendelkező, bölcs ember, aki elérte amit akart az életben, és esetleg segítene egyengetni az én utam? 17 éves tapasztalatlan, problémákkal küzdő, nagy álmokkal rendelkező fiatal.

A kérdésedre válaszolva: Valószínűleg akad.

Nem én vagyok az.

"...nagy álmokkal rendelkező..."

Tartsd meg ezt a jó szokásod. :)

"...mert csak akkor ír valaki, ha valóban szívesen segítene."

Egyfelől: nem biztos, másfelől: segítene... ha tudna. Én nem tudok segíteni, de talán egy kicsit elgondolkodtatni igen.

"...ha kapnék valakit, akire fel tudok nézni..."

Ne gyűjtsd a fogadatlan prókátorokat, akik szeretik, ha felnéznek rá. Azok nem a te embereid; nem kell felnézned senkire. Ha találsz egy olyat, akire felnézel, az szívből fakad és nem azért, mert előre elhatároztad, hogy kell egy tanítómester (vagy mi a retek). Van, aki tanító, és nem lehet rá felnézni, mert egy dologban megmozdított benned valamit, de minden másban legfeljebb elrettentő példa. Sok művész ilyen - képtelen az életre, de olyat alkot, ami halhatatlan.

"...tanácsokat tudok kérni, és azok a tanácsok valóban hasznosak is."

Gondolom, idővel megtanulsz saját döntéseket hozni. A tanácsok ezek balanszírozói, ráadásul másodkézből valók. Ez a "tanácsadók, tanácsadások" világa valami korbetegség - infót lehet pénzért adni.

Tanácsokat kaphatsz innen-onnan (egy bölcs embertől épp úgy, mint havertól/barátnőtől egy sör mellett), egy ember tapasztalata nem sokkal ér többet a tiédnél csak azért, mert ő idősebb (a "bölcsebb"-et már le sem írom, csak ha valaki megmondja, annak mi a fokmérője). Számodra pedig még kevesebbet ad a másik tapasztalata. Az az övé. Befolyásolhatja a döntéseidet, de végül az abból fakadó saját tapasztalásod mondja meg, hogy az számodra jó döntés volt-e vagy sem. És az még többet segít a következő döntések meghozatalához.