Őszintén a Facebookról?

Ésszel kell használni, és elolvasni, amit róla írnak.

Csak olyat beleírni, amiről nem bánod, ha az egész világ megtudja.

Amire nincs szükséged belőle, azt nem használni.

Ennyi.

Én is csak csetelésre használom, illetve a csoportokban sok hasznos információhoz jutok (a hobbimhoz kapcsolatos csoportokban vagyok benne, és meg tudjuk osztani egymással a tapasztalatainkat). Régebben az egyetemi csoportokban is benne voltam, és sok hasznos információhoz jutottam, mint ahogy mások is leírták előttem. Szóval erre jó.

Viszont a többi hülyeséget én egyáltalán nem használom. Rengeteg embert letiltottam, így a posztjaikat sem látom, mert nem is érdekel. Én sem nagyon írok/rakok ki semmit, tehát egyáltalán nem csinálok rajta semmit. Viszont sok hírportált és egyéb olyan oldalt lájkoltam be, amik érdekelnek, így hírekhez, információkhoz a facebook üzenőfalon jutok (TV-t sem nézek). Egy nap egyszer tehát felnézek rá és átnézem az üzenőfalat, és elolvasom azokat a híreket, amik érdekelnek.

Szerintem összességében nem rossz dolog ez, csak tudni kell normálisan használni.

Eszköz. Az lesz, amivé a használó kezében válik.

Persze voltak kellemes és kellemetlen csalódásaim is, például ismerősök olyan témában nyilvánított véleménye, amiről szemtől szemben sosem esett szó. De ez rólunk szól, nem egy közösségi oldalról.

Szerintem magamutogatás az egész. Nekem is van, de én is csak arra használom, hogy beszélgesssek a haverokkal, csajokkal, de nem töltök fel hetente új képet meg nem osztom meg a világgal, hogy most éppen hol vagyok, kivel vagyok, mit eszem, stb. Kicsit az az érzésem, hogy az ilyen emberek a való életben szerényebbek és nem nagyon mernek villogni, facebookon pedig bátrabban lehet. Van, hogy unalmamban nézelődök, hogy ki mit tesz közzé, de ott is a fejemet fogom sokszor, hogy milyen emberek papolnak a becsületről meg az erkölcsről. :D

A multkor egy elég érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. Két fiatalabb srác (15-16 évesek kb) arról beszéltek, hogy melyikük hány lájkos csajokkal beszélget. Hogy ő 200 lájkos csajjal irogat, de az semmi mert a másiknak van 100 követője meg ilyenek. Most kajak azon múlik egy lány értéke, hogy hányan lájkolják a képeit vagy hányan követik? Sokszor tényleg az az érzése az embernek, hogy ha nincs facebookja, nem is létezik. :D

21/F

Szerintem jó dolog a facebook ha okosan használják.

Én már inkább csak beszélgetésre használom osztottam meg dolgokat de meguntam.

Régebben nem szerettem felmenni mert láttam másoknak milyen jó életük van..

Hol nyaraltak, milyen képeket tettek ki stb.

Rosszul éreztem magam amiért nekem nincs ilyen jó életem mint nekik...

De rájöttem ez nem számít így már nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal.

24/L

Számomra egyáltalán nem a "lájk-vadász" oldalakról szól, amiről sokan beszélnek.

Én nagyon sok jó dolgot böngészek azon, szinte mindent megtalálok benne, amit keresek és híreket szeretnék kapni róla. Kedvelem, hogy szelektálja az oldal tartalmakat aszerint, hogy miben vagyok aktív így csak a fontos dolgok jelennek meg rajta.

Vannak hátrányai is(természetesen nem a facebook-nak, hanem bármelyik közösségi oldalnak ebből a szempontból), ha beszippant, volt már néhány kellemetlen élményem, amikor túlzottan számított a facebook-on való kapcsolat-tartás, és ha valamiben félreértettük egymást üzenetekben, akkor az oldalon kívűl is pikkeltünk egymásra, mert valamiért azt tapasztaltam, hogy chat-en hisztisebbek, marakodóbbak a beszélgetések, mint élőben, mintha "nem tudnám kivel beszélek". Persze ez is a használattok függ, nem épp az oldal létezését kellene hibáztatni érte.

Én nem mondanám, hogy "rossz", ha sok mindenre tudom használni, nem tehet arról mikor hülyeségekre használom. Talán van, aki maga az internet hasznosságát vonja kétségbe negatívumok felsorolásával, szerintem elég szépen leírja ez az idézet a véleményem:))

"A mérnökök adták nekünk az internetet és a web műszaki infrastruktúráját (...), de mi voltunk azok, akik kitaláltuk, hogy mihez kezdjünk vele. Mivel a technológia mindenki számára elérhető és ingyenes volt, mi, a felhasználók szabadon kísérleteztünk vele, közösen benépesítettük saját tartalmainkkal, gondolatainkkal és saját magunkkal. A technikusok adták a keretet, mi meg kitöltöttük."