Nehezen dolgozom fel a gyászt, van ezzel más is így? Vagy milyen tanácsokkal tudnátok szolgálni nekem? Nagyon furcsa gyászreakcióm van. Sosem veszítettem még el eddig senkit.

Elvesztettem a nagynénimet, aki olyan volt nekem, mint a második nagymamám. Sokszor voltam nála mostanában, vagyis az elmúlt egy évben. Sokszor aludtam ott, hogy ne legyen egyedül. Egyik este is nála aludtam+előtte összevesztem anyuékkal valamin, és meló után hozzá mentem elpanaszolni a gondokat, meg ott aludni. Mondta is, hogy nehezére esik a beszéd, de én ebből csak azt szűrtem le, hogy biztos fáradt, és mondtam neki, hogy nem baj, majd én beszélek többet. Aztán elmentünk lefeküdni, mert én reggel korán már mentem dolgozni. Erre másnap délelőtt valamikor rosszul lett, agyvérzést kapott, majd 2 hétre rá el is hunyt. Azóta csak rá gondolok, és úgy érzem, hogy vége az életemnek, sőt mi több, én vagyok felelős a haláláért, mert én voltam ott aznap. Pedig délelőtt már én akkor, amikor ez történt, régen a munkahelyemen húztam az igát. Olyan tévképzeteim lettek, hogy mi van, ha véletlenül én ártottam neki, csak nem emlékszek? Vagy hogy felzaklattam? Pedig nem volt zaklatott, csak mondogatta, hogy jól van, nem kell veszekednem a szüleimmel, majd jó lesz minden-vagy valami ilyesmit. Idős is volt, néhány betegséggel(majdnem 90 éves). Nagyon szerettem őt, még ha néha leszidtam is. Aznap este is meló után szól apu, hogy eljön értem, de mondtam, hogy nem kell, mert ugye nem akartam velük beszélni.

Tudna valaki segíteni? Esetleg privátban?

26L