Hogyan lehetséges az, hogy valakinek már 21-22 évesen saját egzisztenciája, lakása, autója, stb. van, illetve már annyira biztosan áll a saját lábán, hogy mer családot alapítani?

Az lenne a normális, ha mindenkinek a szülei hagynának hátra a gyermekeiknek örökséget. Nézzétek meg a nyugati társadalmak ezért vannak előttünk! Ahol nem volt szinte világháború (pl. UK, USA), vagy nem volt közel 50 szovjet megszállás és megmaradtak a sok száz éves magántulajdonok, ott ma is arra nevelik a gyerekeket, hogy ne csak magukra gondoljanak, hanem tegyenek hozzá a családi vagyonhoz!

És adják tovább javaikat gyermekeinken!

Lényeg, hogy ezt munkával tegyék.

Ismerek egy családot, ahol a nagyfater valami régi nagy fejes volt még a komcsi időben, van három unokája, és mind a három unoka amint betöltötte a 18. életévét, kapott 1-1 saját lakást. Az egyik unoka belőle a barátom, aki 18 éves korában kiadta a lakást albérletbe, (pesten az 5. kerületbe) és továbbra is az apjánál lakott. Jó 8-9 évvel később költözött el, de szintén nem a saját lakásába, mert azt jó pénzért kiadta, hanem néhány barátjával kivettek egy albérletet. Azóta vett még egy lakást, mert a fizetéséből, meg a lakása kiadásából összejött egy új lakásra, és azt is kiadja. Tehát most 29 éves, és van két saját lakása, egyikbe se lakik, mindkettő ki van adva jó pénzért. Ő is dolgozik, tehát pár év, és vehet egy harmadik lakást, majd egy negyediket, ötödiket, stb. Minél több lakása lesz, annál gyorsabban gyűlik a pénze, és neki ez a terve. Mellette amúgy jogász, és alapból nem keres rosszul.

Tehát ez egy jó példa arra, hogy egy szülői (ez esetben mondjuk nagyszülői) segítség óriási előny, de hogy azt aztán hogyan kezeled, már rajtad áll.