Ti mikor hagytok ott egy munkahelyet?

Az előzőt azért hagytam ott, mert elköltöztem az országból, ahol dolgoztam.. A mostanit azért fogom hamarosan, mert nem olyan a pozíció, mint amire tulajdonképpen az interjúk alapján felvettek, szakmailag elég nagy visszalépés és nem látok a cégnél fejlődési lehetőséget, nem tetszik, ahogy működnek itt a dolgok.

Több oka van, amiért váltanék.. ha már az életem harmadát eltöltöm valahol, nálam alap, hogy szeressem, amit csinálok, fejlődjek, előrelépjek, új dolgokat tanuljak. Nem maradnék olyan helyen sem, ahol túl nagy a nyomás, sok a stressz, állandók a túlórák, kevés a fizetés vagy elviselhetetlenek vagy a főnökök, vagy a kollégák.

Én még tanulok, és mellette diákmunkával tartom fenn magam, szóval biztosan más a hozzáállásom, mint egy szakembernek, vagy egy családos embernek.

Az első munkahelyemet azért hagytam ott (16 voltam), mert a főnök agymenéseit nem bírtam elviselni. (nem a levegőbe beszélek, azóta pszichiátrián kezelik a hölgyet...)

Utána (16-18 között) egy helyi kávézóban dolgoztam. Ezt az érettségi közeledte miatt hagytam ott, egy picit fájó szívvel, mert nagyon jó volt ott dolgozni, kialakult vendégkör volt, szerettem kiszolgálni az embereket.

Érettségi után egy étteremben dolgoztam abban a faluban, ahol a szüleim élnek. Azon a nyáron náluk laktam, egyébként Budapestre jártam középiskolába, ahol kollégiumban laktam, és ezt a helyet is azért hagytam ott, mert visszajöttem Pestre egyetemre. Itt is nagyon szerettem dolgozni.

Elsőévesként (19) egy gyárban dolgoztam, ahol nagyon monoton volt a munka, és a munkatársak egyszerűen nem az én társaságom voltak, úgyhogy közben folyamatosan kerestem új munkát, de amíg nem volt, muszáj voltam ott dolgozni, hogy meg bírjak élni (ez nagyjából fél év volt), tehát itt egyrészt a jobb állás miatt léptem ki, másrészt a monoton munka, és a keserű munkatársak miatt (bár azoktól, akik tudják, hogy még évekig abban a gyárban fognak dolgozni, miért is lennének vidámak?)

Szintén elsőévesként egy ruhaboltban dolgoztam (ez volt a jobb állás). Itt is nagyon szerettem a munkatársakat, és a vásárlókat is. Mellette szabadidőmben cikkeket fordítottam, hogy kiegészítsem a jövedelmem (elküldtek annyi cikket, amiket fordítani kell, és cikkenként fizettek). Ezt csináltam újabb fél évig, mikor kaptam egy állásajánlatot, ami egyfajta gyakornoki hely számomra, és itt egy picit dilemmáztam, hogy menjek vagy maradjak, mert tényleg szerettem ezt a helyet, de aztán a tanulmányaimhoz kapcsolódó munkahely és a jobb fizetés elcsábított.

Jelenleg gyakornok vagyok, és nagyon tetszik, kedvesek a munkatársaim, korrekt a főnök, jó a fizetés, és nem is unalmas, szóval megfogtam az Isten lábát. Ha lediplomázok, szeretnék ide jelentkezni "rendes" állásba, de ha véletlenül változnának a körülmények nagyon negatív irányba (bármikor bármi történhet), vagy nagyon beleunnék abba, amit csinálok, esetleg nem látnék fejlődési lehetőséget, akkor keresnék másik munkahelyet.

Szerintem nem kell feltétlenül megindokolni, mi zavar, ha érzed, hogy elviselhetetlenül gyűlölsz minden nap felkelni és bejárni, az már "válóok", nekem mindig csak annyi volt a kompromisszumom, hogy addig kibírtam, amíg nem volt másik, biztos munkahelyem. De mint említettem, diák vagyok, és csak magamért vagyok felelős, egy felnőttnek, esetleg egy családfőnek nyilván más szempontjai is vannak, lehet, hogy a családért muszáj többet tűrnie.

20/L