Meghalt Édesanyám, normális ez az érzés?

Tegnap halt meg az Édesanyám. Azóta hullámokban tör rám a gyász, elsírom magam, majd másra is tudok gondolni, aztán valamiről újra eszembe jut és újra elsírom magam. Amire a kérdésem vonatkozna az az, hogy normális-e ha olyan dolgok miatt sírok leginkább hogy ha lesz gyermekem ő már nem láthatja (kb 1 év múlva vágunk bele a babaprojektbe) most vettünk lakást a párommal, de a betegsége miatt ide se tudott eljönni, hogy megnézze, pedig terveztük. Igazságtalannak érzem ezt, ez nagyon önző érzés? olyan dolgok is átfutnak az agyamon, hogy vajon mit érzett közvetlen a halála előtt, vajon hogy ment el, milyen gondolatok kavaroghattak a fejében... Magamat is okolom, hogy talán valamit tehettem volna annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. El kellett volna vinnem a kórház azon osztályáról ahol meghalt (utókezelő), vmi jobb intézménybe, hátha ott tudták volna megfelelően rehabilitálni... Nem tudom mit lehet kezdeni ezekkel az érzésekkel, szeretném még egyszer megölelni. Az vigasztal egy kicsit, hogy az utolsó találkozásunkkor mosolyogva váltunk el egymástól, és megetettem őt előtte. De még egy ölelésért, egy beszélgetésért a fél karomat odaadnám. Sajnos az utóbbi 2 hónapban már nem is lehetett vele megfelelően kommunikálni, mert agyvérzést kapott és alig lehetett érteni amit mond. Köszönöm hogy elolvastátok, jó érzés volt leírni, de megint sírok... 28N