Melyiket választanátok/választottátok diákként? Egy egész nyár végig dolgozása vagy inkább pihenni és lazulni, hiszen nem tehetitek meg mindig?

Az élet nem csak fekete-fehér.

Rövid munka, majd kikapcsolódás, feltöltődés, esetleg nyelv tanulás külföldön.

Voltam olyan projektben, ahol napi 5 órát tanítottak 3 órát dolgoztam, utána fesztiválon voltam. Ez 1.5 hónapig folyamatosan ment. Én nagyon élveztem, de ez nem volt hétköznapi :)

Tengerjáró hajó, külföldi szüreti munka. Ez egyszerre munka és kikapcsolódás és nyelvtanulás. Jön belőle pénz is nem csak a szaros 300-600as óra, ami itthon jár diák munkára. Érdekes embereket lehet megismerni.

Nekem ezek tetszettek.

Szerintem az arany középutat kellene megtalálni.

Annak sem látom értelmét hogy elmegy valaki gyárba 8-10 órázni és nem lép vele előre a pénzen kívül. Viszont annak sincs értelme hogy 2 hónapig unatkozol otthon.

Szerintem ugyanúgy tevékenynek kell lenni és ugyanúgy meg kell találni egy rendszert. Olyan munkát kell csinálni, ami a későbbiekben is hasznos tudást ad, külföldi munkát vállalni, nyelvet tanulni, fejleszteni a nyelvtudást.

Bár én sosem voltam bulizós, de szerintem még egy bulizós ember sem képes nonstop 2 hónapon át bulizni.

Én most vagyok 13 éves, és alig vátam, hogy betöltsem, hogy mehessek dolgozni nyáron. Én nem vagyok egy rossz sorsú gyerek, nem kell éheznem, nem vagyok szigorúan fogva, nem erőszakolják rám a házimunkát, a szobám is egy szemétdomb. Ha új telefont kérek kapok, ha tabletet, laptopot kérek, kapok. Nasit, meg úgy általánosságban is sok mindent, de pl ruhát, meg cipőt nem kapok. Vagy csak turkálósat, meg olyat, amit ismerősök válogattak ki, már nem hordják, kinőtték, lepasszolják, meg amik még anyukáméké voltak,és fent vannak a padláson. Cipőt is akkor kapok, ha már teljesen szét van járva, lyukas, elhasznált. Akkoris csak a kínaisat, pedig a márkásak tovább bírják. Nyolcadikban már számít az öltözködés, és nem is igazán mások véleménye miatt (legalábbis nekem nem), hanem, mert szeretném magamat csinosabbnak érezni, és hát átlagos lányként szeretem a divatot, ruhákat. Nyáron dolgoztam, de mivel még 13 voltam, hivatalosan nem tehettem. Szomszédokhoz, ismerősökhöz mentem takarítani, füvetnyírni, gyerekre vigyázni, amit éppen mondtak. Ezért pénzt kaptam. Alapból ezt igazán azért is kezdtem el, mert hiába volt sok zsebpénzem (ilyen házimunkákat, besegítéseket már régebben is csináltam), tudtam, hogy mivel folyton költök, előbb-utóbb elfog fogyni, mivel mindig egyedül (vagyis a barátnőimmel) megyek vásárolni, és magamnak veszem a ruháimat, ez mostmár nálunk így rendszer. Most van egy márkás cipőm, ami már nyár közepe óta mindenféle megviseltetéssel bírja, jó állapotban van. Elötte másfél hónapokat bírtak a 3-6 ezres cipőim. Most megint dolgozom, hogy karácsonyra mindenkinek vehessek valami drágább ajándékot, aminek tudom (bár ígyis-úgyis örülnének), nagyon fognak örülni. Alig várom, hogy jövőre betöltsem a 14-et, hogy hivatalosan is, hivatalosabb helyeken is dolgozhassak. Szóval lényegében nem tudom erre miért tértem ki ennyire részletesen, és lehet, hogy valakik szerint csak egy kislány vagyok, egy fölösleges véleménnyel, és butaság az egész, de nekem jól esett leírni. :D

13/l