Milyen nyelven beszélhetett a haldokló nagymamám utolsó napján?

Melyik nyugtatna meg a racionális vagy az irracionális válasz?

A racionális válasz:

Az utolsó hetében szegényke már haldoklott. A hallucinációk mondhatni normálisak ilyenkor. Az agy nem képes elkülöníteni az emlékeket és a valóságot. Mikor az apjáról, a lábasról beszélt könnyen lehet, hogy valamelyik régi emlékét élte újra, de valahol mégis tudatában volt annak, hogy már nem sok van neki hátra.

Utolsó napjaiban a beszéd érdekes, de több, mint valószínű, hogy egyszerűen csak azt hitte jól formálja a szavakat, (azért tűnt meggyőzőnek) de a kívülállónak ez ugyebár érthetetlen halandzsa, mert nem igazán sikerült.

(Dédim, emlékszem 94 éves volt mikor elhunyt, előtte 4 évvel volt agyvérzése, onnan kezdve mindig halucinált, a tükörképét nem ismerte fel, beszélgetett vele, mint egy idegennel, úgy is emlegette "fiatal asszony", " csúnya öregasszony". Mindig haza akart menni, mert megszidják a szülei. És sorolhatnám a furcsaságokat)

Az irracionális magyarázat:

Látta a túlvilágot, néhány napig élet-halál között lebegett. Már akkor is, mielőtt bevitték. Lezáratlan ügye volt és nem akart idő előtt távozni. Mivel a neved kiabálta, talán épp veled, vagy tőled nem akart elszakadni.

A beszédet illetően:

Hallottál már az úgynevezett tiszta nyelvről? A lényeg: Eredendően minden embert egy nyelvet beszélt, az egyetlen tiszta, isteni (ha úgy tetszik) nyelvet. Isten megharagudott és összekuszálta a dolgokat, hogy ne értsék egymást. Azóta van ennyi nyelv a világon.

Sok kísérletet végeztek ennek hívei arra, hogy ezt a tiszta nyelvet előcsalják az emberből. Gyerekeket elzártak szüleiktôl, és úgy nevelték elzárva őket, hogy soha egyetlen emberi szót se halljanak.

Felnőttként azt a "nyelvet" vizsgálták, amin végül megszólalt az egyén.

Tegyük fel, hogy valóban létezik egy ilyen nyelv, halála pillanatában talán ezen beszélt mamád.

Akárhogy is, megnyugodhatsz. Minden jel arra utal, hogy a túlvilág kellemesebb felére távozott.

Részvétem.

Tudja a halál farka...

Idiótaságokat már ne kérdezzél légyszíves!

Szerette volna látni, de elfogyott az erő. Lehet az is megnyugvást jelentett számára, hogy tudta megvan az új otthonod és reménnyel töltötte el, hogy ezentúl rendben lesz az életed.

Egyébként:

Sok minden lehet lezáratlan ügy egy ember életében. Lehet az akár egy múltbéli hiba, amin nehezen tudja magát túltenni az ember. A lelkiismeret a legnagyobb rabság az ember életében, én úgy gondolom.

És nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni.

Sok esetben már pusztán a tudat, ami párosul a reménnyel, is sokat segíthet.