Egy idegileg, lelkileg tönkrement emberként, van értelme tovább élni?
Tudom megfogom kapni: Jaj megint egy újabb önsajnáltató ember síránkozásai. Térjünk a lényegre. Nem létező "gyerekkor". Gyerekként nélkülöztem, nyomorogtam. "Szüleim" vertek és terrorban tartottak engemet.
Alig vártam felnőttkort hogy elköltözzek és tudjak dolgozni vagyis megszabaduljak a "szüleimtől".
Mert reménykedtem felnőttként jobb életem lesz. Sajnos nem lett. "Szüleim" úgy lelkileg/idegileg tönkre tettek engemet egy emberi roncs lettem. Én már belefáradtam az igazságtalan életben. Legbelül szenvedő öreg ember lakozik bennem. Aki várja halált, mert halál megváltás lenne nekem. Csak gyógyszerrel tudok aludni. Gyógyszer nélkül nem tudnék aludni, mert éjszaka azon jár az eszem. Mivel érdemelte ki ezt a életet. Mi lett volna, ha normális szerető családban születtem. Azért nem lettem öngyilkos idáig. Mert reménykedtem, következő évben, hátha jobb életem lesz. De nem, egyre rosszabb lesz. Ahogy telnek évek, arra jutottam, totál fölöslegesen élek, úgysem lesz jobb boldog életem. Mit tanultam az élettől? Az élet értelme: normális szülök(normális gyerekkor) + jó külső + gazdagság = nagy boldog élet! Jó külsö és pénz nagy boldogság! Mindennap azon gondolkozok. Mi lett volna, ha normális szerető családban születtem. Akkor milyen boldog életem lenne? Tudtam volna ilyen életem lesz, akkor gyerekként megöltem volna magamat, akkor megkíméltem volna sok éves szenvedés. Egy emberi roncs emberként, van értelme tovább élni?
válasza:Dehogy ölöd meg magad... igazából Te az a fajta önsajnáltató vagy, aki szerint mimdenki hibás a sajat állapotáért csak ő nem....
El kell keserítselek, jelen állapotért egyedül csak Te vagy a hibás... nem a szülők, nem jóska pista, hanem TE.
Te siránkozol megkeseredve, az öngyilkossággal fenyegetve meg az embereket egy kis figyelemért....
Ha lett volna hozzá merszed, már megcsináltad volna, és nem nyekeregsz még évekig...
Es igen en vagyok most a bunkó, én vagyok a szemét, de azt is tudom, hogy neked az jelent kielégülest, ha sajnálva vagy, és pont ezért nem sajnállak....
Érdekes, hogy eddig a magadfajta összes lúzet sose válaszolt még erre a kérdésre: MIT TETTÉL ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY JOBB LEGYEN AZ ÉLETED?
majd ha ezt megválaszolod, akkor esetleg lehet beszélni....
válasza:Nézd, én pont olyan családba születtem, amiről te is írsz, mégsem lettem lelki roncs (vagyis de, csak átmenetileg). Pár év kőkemény munkája volt benne (középiskola után minden kapcsolatot megszakítottam minden rokonommal, teljesen magamra voltam utalva), de így is sikerült kitörnöm - anyagilag, szakmailag és lelkileg is. Szóval nem, egyáltalán nem lehetetlen és nem kell szerető család ahhoz, hogy valaki erős legyen. A kulcs benned van, talán érdemes lenne felkeresned valakit/keresned valamit (például pszichológust, önismereti terápiát, stb) aki/ami segít megtalálnod.
Amíg csak sajnálod magad, nézel a múltba és várod a csodát, addig semmi nem fog változni. Hibáztathattad a szüleid gyerekként, de felnőtt vagy, neked kell kezedbe venned az életed és küzdened a saját jövődért, senki nem fogja helyetted megtenni. Ha ehhez lusta vagy, nincs benned semmi akaraterő, kitartás vagy készség arra, hogy a cél érdekében bizonyos áldozatokat hozz, akkor igazából nem is érdemelsz mást, mint amid most van.
válasza: válasza: válasza: válasza:15:28
Nem az értelmi képességeimmel, hanem az idegrendszeremmel vannak sajnos problémáim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!