Asperger szindrómásként mégis hogyan lehetne párkapcsolatom?

25 éves nő vagyok, de még soha nem volt párkapcsolatom. Úgy érzem különbözök a normális emberektől. A családomon kívül mások nem szeretnek, de még csak nem is kedvelnek. Fogalmam sincs miért, de egy embernél se sikerült még azt se elérnem, hogy legalább kedveljen. 4 éves koromban tanultam meg beszélni. Az iskolában sem voltak soha barátaim, sem a gimiben. Csak álbarátok, akiknek csak akkor voltam jó, amikor segítettem. Régebben jellemző volt rám, hogy nem néztem mások szemébe, ezt már leküzdöttem. Volt már munkahelyem is, de ott is utáltak a többiek, kibeszéltek ott is a hátam mögött, a főnököm is utált. Fiúkkal sem tudtam kapcsolatot kialakítani. De az okát nem tudom. Vagy vajon ennyire fogyatékos lennék, hogy annyira rám van írva? Vagy már nem is tudom mit gondoljak. Úgy érzem egy selejt vagyok.