Hány évesen szembesültél először a halállal, gyászoltál először?

Nagyszülőket már nem ismertem.

25 èves voltam, amikor meghalt èdesanyám súlyos betegsègben. :'(

11 évesen, amikor pár hónap eltéréssel meghalt a nagyapám, majd a nagymamám is. A mai napig nem tudtam igazán feldolgozni.

22/N

5 éves voltam,mikor apukám legjobb barátja meghalt. Akkor gyerekként megkérdeztem apukámat,hogy mikor jön vissza Bálint bácsi. Erre apukám azt mondta: Soha. Gyerekként egyszerűen nem tudtam felfogni,hogy a soha az tényleg azt jelenti,hogy soha.

11 éves koromban halt meg nagymamám,az volt az igazi első nagyon fájdalmas gyász a számomra. 30 éves koromban meg apukám. Úgy érzem a szívem mélyén,mintha apukámat még mindig visszavárnám...

7 éves voltam, mikor a nagyim meghalt, azt nem fogtam fel. Mármint értettem, hogy a nagyi nincs többé, csak nem értettem, hol van, mi van.

Tavaly 29 voltam, mikor anyukám meghalt. Soha nem éreztem ekkora tehetetlenséget és akkor értettem meg, hogy a világon mindent meg lehet oldani, vissza lehet csinálni, de a halál örökre szól.

5 évesen meghalt a nagybátyám - pontosabban anya sógora, 6 évesen a mamám és az apukám, 7 éves koromban a nagynéném, 8 éves koromban egy nagybátyám, 9 éves koromban valaki akit mamámként szerettem. A halállal való szembesülés nekem egy kicsit, elhúzódott. 9 és 13 éves korom között nem veszítettem el senkit, abban a 4 évben értettem meg a dolgok rendjét, és gyászoltam el szép lassan mindenkit.

Szóval, 5-9 éves koromban, szünet nélkül.