Hogyan kellene viselkednem?

Röviden a történet:

Jelenleg egyetemista vagyok, a barátommal élek. Apukám üngyilkos lett, anyukám alkoholfüggő. Már egészen fiatal korom óta a családom nélkül tartom fent magam, most viszont már a barátommal közösen.

Anyukámat egészen 14 éves korom óta hordom elvonóra, kisegítem pénzzel, albérletet/munkát keresek neki, szóval a lelehtőségeimhez mérten bármikor számíthat rám fiatal korom ellenére.

Viszont.. most elegem lett.. lehet az utcára fog kerülni és úgy érzem már nem tudok több kezet nyújtani neki. Mind pénzben, mind mentálisan annyira megterhelő, hogy már eljutottam arra a szintre, hogy meg kell próbálnom félretenni az érzéseket és nem törödni vele, mert úgy érzem kezdek tönkremenni ebben a helyzetben. Tudom azt, hogy elhagyott amikor gyerek voltam, évekig nem tudta mi van velem, a mai napig hazudozik, átver, kihasznál ahol csak tud, de eddig mindig megsajnáltam mivel az anyám.. de most el kellene engednem.

Van aki hasonló helyzetben van? Hogyan tudtátok feldolgozni, hogy a segítségetek ellenére sem tudtok megmenteni egy embert, és el kellett hogy engedjétek a kezét?