Az nem furcsa, hogy utálom az alkoholt, a kávét, meg a dohányzást?

Ebben nincs semmi különös vagy furcsa, sok emberre igazak ezek.

Részben rám is, soha nem fogom megérteni, hogy mi a jó a dohányzásban, csak a függőségük miatt élvezik, de odáig eljutni...

A kávéval nincs bajom, de én us ritkán fogyasztom, évi pár alkalommal.

Alkoholt is ritkán iszom, az ízét sem szeretm a legtöbbnek, különösen a sörnek.

Én is így vagyok, csak nem tartom hülyének, aki él ezekkel, csupán nem értem.

Én is álmos vagyok a kávétól, de még az energiaitalokat is utálom.

Szerintem nem furcsa, bár mindig furán néznek, ha azt mondom, hogy nem szoktam kávézni :D

29n

Ez inkább szerencse, mintsem furcsa.

A piát és a kvt nem vetem meg, de ha nem iszom, egyik sem hiányzik.

A bagót meg egyenesem rühellem, öklendezem tőle, nehéz is ismerkedni, mikor az összes pïçşa pofájából lóg a bagó, mintha milyen ķuŕva vagányak lennének, holott szánalmasak.

Kétféle ember van. Aki időnként fogyaszt alkoholt,kávét akár még füves cigit is,kipróbálja,eldönti mi jó neki és mi nem,és ahhoz tartja magát.

És van a másik fajta,ki azzal próbál menőzni hogy semmi ilyesmivel nem károsítja magát,mint pl a veganok,akik mindig mindenhol közlik hogy ők bizony veganok.

Nem,nincs ebben semmi furcsa. Senkit sem érdekel hogy mit csinálsz magaddal,téged se érdekeljen hogy más mit csinál és kész.

Nem furcsa. Én nagyon antidohányos vagyok, az alkohol és a kávé fontos számomra (cirka 100 kávéra esik egy pici alkohol, mondjuk 1 dl sör, de nem a gyakoriság miatt fontos valami), de meg tudnék nélkülük lenni s megértem, ha valakinek nem ízlenek. Én a cukrot rühellem :)

Az alkoholt és a kávét az ízéért iszom, illetve az utóbbi ilyen kis nasi meg rossz esetben pótcselekvés, néha pedig enyhe gyógyszer. Élénkítő hatása semmi nincs rám nézve.

A függőség és lerészegedés s a cigizés akármilyen mértékben, na az egészségtelen, azt kerülöm.

Én a napi három kávét fogyasztók táborát erősítem, igaz, engem már nem pörget, mert már annyira függővé váltam tőle, hogy álmos vagyok nélküle. Viszont a mindennapjaim része, sokat dolgozom, mindig ott a bögre az asztalomon.

Tíz éve dohányzom, lassan ideje lenne leszokni. Azon kevés emberek egyike vagyok, akiknek az első szál cigaretta elszívása jól esett; egyedül gyújtottam rá egy szálra egy elhagyatott helyen, szóval semmi társasági nyomás nem volt rajtam, és mivel felénk nem volt menő cigizni, nagyon sokáig a barátaim elől is próbáltam titkolni. Munkahelyen a dohányzásnak közösségformáló ereje van, a nemdohányzók az üresjáratokban olvasgatnak, interneteznek, a bagósok meg lemennek megetetni a rákot, és információt cserélnek. De ha úgy akarom, akkor a szál cigi lehet én-idő is, mikor elkülönülök a többiektől, és tíz percre csak én, és gondolataim vagyunk.

Az alkohol is egy remek dolog, amíg te uralod az ivási szokásaid, és nem azok téged. Kis mennyiségben élénkít, ha van egy kis önbizalomhiányod, akkor két pohár bor után azon kapod magad, hogy teljesen normális beszélgetést folytatsz azzal a szimpatikus ismerősöddel, aki előtt a józan hétköznapokon csak hebegni-habogni szoktál. Ezen kívül érzed, mikor "fejbevág" a pia, mosolyra húzódik a szád, minden szebb, szórakoztatóbb és vidámabb lesz. Azt most nem fejtem ki, hogy ha túlléped a határt a spicces állapot, és a mattrészegség közt, az mennyire pocsék aznap is, másnap is, de néha még egy hét múlva is, mert húsz-huszonöt éves korukra általában az emberek már voltak részegek legalább kétszer, és ennyi alkalom szükséges ahhoz, hogy tudd, mikor kell abbahagyni az ivást, ha jó estét szeretnél.

Én nem nézlek le téged, amiért nem gyakorlod az általam annyira szeretett szokásokat, és nem tekintek rád ufóként, amiért te hála az Égnek nem függsz semmitől. Ugye te sem nézed le azokat, akik viszont nem úgy élnek, ahogy te?