Miért van az, hogy ha rámosolygok ismeretlen emberekre az utcán, nagyon kevesen mosolyognak vissza rám?

Mert nem tudják, hogy miért mosolyogtál. Biztos agyalnak, hogy valami ciki van rajtuk.

Vagy annyira elvannak a saját gondolataikkal, hogy észre sem veszik.

Nekem egyébként nincs ilyen rossz tapasztalatom. Általában kedves, barátságosak velem az idegenek is.

"Es nemetorszag tele van torokokkel,pakisztaniakkal,indiaiakkal es ugye az elmult evekben erkezett sokat emlegetett migransokkal.Ok persze mind rad mosolyognak az utcan igaz :))) ?!?!"

NEM, nincs tele velük, néhányan elöfordulnak. Akik itt élnek egy ideje, azok visszamosolyognak, mert megtanultak viselkedni, söt au újonnan érkezett "migránsok" jó része is inkább mosolygós.

Ha valaki meg "apagyilkos tekintettel" mászkál az utcán, az jó eséllyel magyarul szólal meg!

Mert nem szokás. És ami szokatlan az fura.

Vagy most direkt nem érted a miértet? :D

Ha tényleg pozitiv vagy optimist és mosolygos akkor nem zavar az hogy mások nem mosolyognak vissza...

De valószinüleg csak megjátszod erölteted.

Kedves Németországban élő személy, szerinted Mo-n miért ilyenek az emberek? Mivel az életszínvonal közel sincs ott, amiket hangoztat a tv meg az értelmetlen statisztikák.

Te miért mentél ki? Mert jobb a fizetés? Odapottyantottak le a szüleid...? Amúgy meg a magyarok szeretik elfelejteni amikor külföldön élnek, hogy Ők se többek a migránsoknál, csak az más, hogy Eu-n belül ezt könyebben meglehet oldani.

Itthon kiskorban már a gyerekekbe van dumálva, hogy tartsd a két lépés távolságot az idegenektől és, ha ez nem is tudatosan, de megmarad az emberben felnőtt korában is. ÉS az én időmben még nem volt ez a migráns invázíó, csupán csak pár beteg, akik az utcára kerültek, mivel bezárattak jópár pszichiátriai intézményt.

Amikor anyukámmal mentem haza suli után, mindig megjegyeszte, hogy miért van ilyen búvalb*szott képem, mert így unszimpatikus leszek az embereknek, a fiúknak is jobban bejönnek a mosolygós, életvidám lányok...Na ja, csak, hogy a legtöbb iskola olyan mint a Harry Potterben a dementorok, kiszipolyozzák a gyerekek életkedvét/örömét, és pont nem arra lesz kedvünk, hogy az utcán mosolyogjunk vadidegenekre.

Most is néha felhozta, hogy miért kell fapofát vágnom, egyszerű rá a válasz, tele van a nem létező t*köm az emberek többségével.

Körbenézel az utcán, mit veszel észre: a fiatalok, kisgyerekek többsége a telóját bújja, amelyik nem, az műsorozik.

20-25 éveseknél a passzív ripacskodás, sokaknak nincs jövőképük és csak vannak, az egyetemisták szívnak, a mekisek mégjobban, bár itt sokkal több a "normális" személy, mint az előző korosztályban.

25-35 fiatal családosok, vagy egymással vagy a gyerekkel vitáznak, kevés boldog fiatal családost láttam, akiknek jó volt a kisugárzásuk. Vagy karrieristák.

35-45 Valaki a munka rabja, bevásárlásnál is munkárol dumál a headseten. A fizikai munkások a bérfeszültség miatt egyre idegesebbek. Egyre kevesebb az idejük a családra az embereknek, kényszer házasságok a gyerekek miatt, a gyerkek meg kallódnak, rossz minták rögzülnek bennük.

45-65 Vajon nyugdíjba tudunk menni valaha? Megéljük-e egyáltalán? Amikor fiatal voltam, mindenki talált munkát...nyaralásra is maradt pénz....nem félve mentünk ki az utcára....

65- Nyugdíjasok akik dolgoznak, nem biztos, hogy a pénzért, hanem mert nem tudják, hogy mihez kezdjenek magukkal. Lelőhelyük az iskolák, a sarki coop-ok. Kedvencük, a hogyan kössünk bele az emberbe. Akik nem dolgoznak, azok vigyázhatnak az unokákra (persze ezt nem mindenki éli meg negatívumként). Bezzeg az én időmben....

A másik, hogy már nincsenek nagyon osztályok, főleg középosztály, éles váltás jön a szegény és a tehetős között. Meg hozzátenném, hogy országon belül is nagy változások vannak, azt tapasztaltuk többen is, hogy a Keleten lévő magyarok,sokkal kedvesebbek és segítőkeszebbek, mint itt Dél-Dunántúlon.

Anglia, London- A magyarok, ha meghallanak egy másik magyart, nagyívben kikerülik egymást mint ha fertőzöttek lennének. Miért? Mert ismerik a saját fajtájukat. Ha csak nem állnak valamiféle kapcsolatban, de akkor se szeretik a szívességeket.

A normális, kultúrált arabok, törökök, ázsiaiak, szlávok stb...nem mosolyognak rád csak úgy, mert miért tennék? Meg annyira nagy a kulturális különbség, hogy nem kísérleteznek az emberek ilyennel. A suttyók mosolyogtak csak a képembe, de az más indittatású volt mint, amire gondolsz kérdező.

Aki meg folyamatosan vigyorgott mintt a tejbe tök, az be volt nyomva.

A török boltban volt az, hogy amikorra már tizedjére jártam ott, akkor már felismertek, és az egyik kasszáslánytól segítséget is kértem egyszer, onnantól kezdve mosollyal köszöntünk egymásnak. De ez sem ilyen random dolog.

Amikor rám mosolygott egy általánosos/gimis gyerek a buszra várva, inkább kapott el a félelem, mintsem, hogy visszamosolyogjak.

Anglia, egyetemvárosban: A fiatalokat többségében késő délutántól látni, jönnek a bulik, előtte alapozás, persze, hogy mosolyognak. Napközben az idősek, meg ráérnek. Jobb az életszínvonal, kevésbé stresszesek.

Ja, és az "eredeti" angolok, főleg Londonban, gyilkos tekintettel szoktak ránézni a külföldiekre, főleg az elhízott anyukák a 6 gyerekkel. Kicsi településeken befogadóbbak, amíg rendes vagy.

Különben is, az emberek alapvetően bizalmatlanok másokkal szemben (ez szerintem nem is baj, ösztön), kell egy kis idő, amig feloldódnak. Erre meg nem elég egy utcai 2-3 másodperces kínos összenézés. Az már más tészta, ha pl reggel 7-kor elindulsz a suliba a megszokott útvonaladon és mindennap veled szembe jön ugyanaz a személy, (Ő meg megy a másik suliba) mert már megszokod, felismered (kialakul vmi féle bizalom). És ha pár napig nem látod, elkezdesz gondolkozni, hogy nem- e történt vele vmi, hiányolod. Aztán megint látod, Ő rád mosolyog, te meg vissza. Ez amolyan megkönnyebbülés is lehet.

"Kedves Németországban élő személy, szerinted Mo-n miért ilyenek az emberek? Mivel az életszínvonal közel sincs ott, amiket hangoztat a tv meg az értelmetlen statisztikák."

NEM, nem ezért, hanem mert MO-on az a NORMA, hogy mindenki panaszkodik, sajnáltatja magát, Németországban meg illetlen dolog magánügyekkel terhelni másokat - és az esetleges privát gondok is idetartoznak. Ez ugyanannyira szokás, mint ahogy nem megy az utcára kultúrált ember fehérnemüben, mert egyszerüen illetlenség.

"Te miért mentél ki? Mert jobb a fizetés? Odapottyantottak le a szüleid...?"

Igazán nem sok közöd van hozzá, de nem a jobb fizetésért, emellett engem nem "pottyantottak" a szüleim, hanem meggondolva vállaltak a tesvéreimmel egyetemben, de MO-on.

Ide azért kerültem, mert a párom, akit még egyetemen ismertem meg, itt él, és - talán neked is érthetö módon - együtt akartunk élni. De ennek semmi köze a kérdéshez és semmi jelentösége sincs arra vonatkozólag, hogy milyenek az itteni tapaszatalaok az emberek egymáshoz való hozzáállásával.

"Amúgy meg a magyarok szeretik elfelejteni amikor külföldön élnek, hogy Ők se többek a migránsoknál, csak az más, hogy Eu-n belül ezt könyebben meglehet oldani."

Nem, én nem vagyok migráns, mert hivatalosan is megvan a német állampolgárságom is, amit részben az itt elért munkámmal érdemeltem ki.

De mindettöl függetlenül annyiban igazad van, hogy akik csak pénzért jönnek ide, ök migránsnak számítanak, de ennek megint semmi köze az eredeti kérdéshez sem, meg a válaszomhoz sem.

Jó, akkor a magyarok génjeibe van kódolva, a mogorvaság és panaszkodás...(nem tartanám teljesen kizártnak, de korántsem döntőnek) Amúgy csak annak lehet siránkozni, aki hagyja is magát... Volt olyan csoporttársam, aki elkezdett nekem is nyavalyogni, felálltam és otthagytam, vette a lapot.

Nincs közöm hozzá, de mégis megosztottad eme információkat a költői kérdéseimre (csak találgattam, nem soroltam fel az összes opciót...), szóval benned is ott van akkor ez a magyar vonás, miért válaszolsz olyan kérdésre, amihez nincs semmi köze a másiknak... netán dicsekvés? Vagy is inkább pont a kérdőjel helyett, csak azért, mert nem kell rá válasz, csak megosztom, hogy min filózok.

Meg merem leírni, de sztem te se egyik napról a másikra kaptad meg az állampolgárságodat, ha megdolgoztál érte.

Most lehet, hogy a hungarocentrikusok táborába fogsz titulálni, de az, aki nem Magyarországon él életvitel szerűen, nem itt keresi meg a kenyérre a pénzt, az ne állítson dolgokat az itteni életről, mivel akár 1 év alatt is sok változáson mehet keresztül a magyar társadalom, az emberek egymás közti viszonya is hamar megváltozik. Mint említettem, most ilyen ez a bérfeszültség, amit a januárban beiktatott bérezési megkülönböztetés generál. Mindenki fúj a másikra, de van alapja.

Akár kettős állampolgár, akár nem, aki nem itt él, az ne döntsön és ítélkezzen az ország felett, és ne beszéljen lyukat másnak a hasába.

Am meg ennyire ne féltsd a németeket, lehet, hogy kifelé mindent mutatnak, mint egy kispolgári család anno (irigységre méltó, példás család), de belül olyanok, mint Dorian Gray festménye. Mielőtt megvádolnál, volt szerencsém németekhez. Persze, mint mindenkor, tisztelet a kivételnek, akinek nem inge az ne vegye magára stb...