Miért van az, hogy ha rámosolygok ismeretlen emberekre az utcán, nagyon kevesen mosolyognak vissza rám?

Sok a gondjuk az embereknek, ezért nincs kedvük mosolyogni.

Ja, amúgy én is külföldön, Angliában élő magyar vagyok, és nem vettem észre, hogy ismeretlenek csak úgy random rám mosolyognának, pedig nő vagyok, nem is egy bányarém.

Sőt, ha kiderül, hogy külföldi vagyok, mert például köszönök, vagy a pénztárosnak köszönömöt mondok, inkább mindegyik elkomorul, amelyik eddig kedélyes volt, vagy akár mosolygós, na, annak azonnal lefagy az ajkáról a mosoly, és hűvössé válik.

Múltkor egy eladót kérdeztem meg, hogy kapható-e ilyen meg olyan termék, mikor meghallotta, hogy külföldi vagyok, nagyon kelletlenük, egyetlen mosoly nélkül válaszolt, kurtán, furcsán, csak úgy odavetett valamit. Míg egy másik angol nőnek, aki egy perccel később kérdezett valamit, nagyon készségesen segített, válaszolt.

De rengetegszer van ez így, annyira utálják már a külföldieket. Ha a pénztáros kérdezi, hogy kérek-e szatyrot, akármi, és kiderül nyilván az akcentusom miatt, hogy nem angol vagyok, már elköszönni sem hajlandó, én elköszönök, de ő vissza se köszön.