Aki önző! Mitől lettél ilyen?

Ismered a mondást?

Mindenki arra vágyik, hogy világot lásson és megváltsa a világot, de idővel rájön, hogy a világ megváltoztatja őt.

Igen.

Mert egyetlen életem van, nincs rajta replay gomb, szóval szeretnék megtapasztalni mindent, amit csak lehet.

Én sem vágyom szaros pelenkák cseréjére, és háromórás alvásokra, meg hányástakarításra, ha helyette nézhetek sorozatot, vagy kiülhetek a Deákra, vagy elutazhatok Párizsba.

Nem fogok segíteni a kedves(nek tűnő) néninek, meg a babakocsis anyukának levenni a pútyerkát a buszról. Én már számtalanszor költözködtem annyi táskával, meg bőrönddel, hogy úgy néztem ki, mint egy feldíszített karácsonyfa, lemérve a cuccaim többet nyomtak, mint a saját testsúlyom... és tudod, nekem ki segített? Hát kib_szottul senki, sőt, a mélyen tisztelt kismamák még odajöttek pampogni, hogy miért állok a babakocsitárolóban a bőröndjeimmel (ők is elfértek gond nélkül). Hova dugjam őket, a seggembe?

Egy csövesnek se fogok pénzt adni, fogalmam sincs a sztorijára, arra, hogy hogy került az utcára, és tudod, igazán nem is érdekel. Annyit tudok, hogy én keményen megdolgoztam minden egyes forintért, nem fogom odaadni egy ismeretlennek. Viszont a barátaimat szívesen meghívom bármire, családomnak is örömmel veszek dolgokat.

Az "empátia" meg "emberség" szótól meg a falra mászok, az esetek nagy részében azok a vinnyogó, képmutató fotelhuszárok pampognak emberségről és empátiáról, akik belerúgnak a mentális betegséggel küzdőkbe, akik még halálában is pocskondiázzák az öngyilkost, de ha az ő csoportjuknak kell az emberség és empátia, akkor hirtelen nagy emberjogi harcosok lesznek.

Összefoglalva: azért vagyok önző, mert a belem fordul ki ettől a képmutató ótvar társadalomtól. Csak olyannak segítek, akit ismerek, és akiről biztosan tudom, hogy megérdemli.