Van itt olyan ember aki az egész életét elrontotta fiatalkorában?

Én nem fiatal koromban, csak fiatalabb koromban indultam el az önszopatás irányába.

Az akkor helyesnek tűnő döntéseim sajnos utólag beigazolódott, hogy semennyire sem voltak jó döntések. Bár kétségkívül, akkor igencsak az látszott célszerűnek, az akkori tapasztaltsági szintemen.

Volt cég, a cégnek saját tulajdonú ingatlanjai.

El lettek adva, fel lettek élve.

Volt Porsche, olyan típus, ami ma többet érne, mint amikor eladtam.

Ma egy fos francia szarral vergődök, amit nem is szeretek, de legalább egy jó nagy rakás szar is cserébe.

Nem törődtem bele, hogy egykori cégtársulajdonosból egy alkalmi melókkal vergődő fizikai melós lettem. De jelen pillanatban ez van, ebből élek, de folyamatosan nyitott szemmel keresem a lehetőségeket.

20-21 éves koromig átlagos, de stabil életem volt.

36 éves koromig egészen jó, kiemelkedő.

most 46 vagyok, az utolsó tíz évem eleje szopás volt, majd picit jobb lett, majd megint szarabb, majd megint jobb. Hullámvasutazok a szar és a picit kevésbé szar között, de bizakodom.

Igen, én elrontottam. Bárcsak újra 13 éves lehetnék.. Mindent másképp csinálnék. Akkoriban csak az érdekelt hogy felnőtt legyek, nem voltak barátaim se, úgy érzem elvesztek a legjobb éveim.

22/f

Én elrontottam, és most már nem lehet visszahozni azokat az időket, bár az akkori lehetőségeim igen korlátozottak voltak, így szükségszerű lépéseket tettem, és nem voltam fontos magamnak, a családom és saját helyzetemet próbáltam segíteni, ráadásul olyan hátterem sem volt, aki ösztönzött/segített volna, hogy előre gondolkodjak, vagy megmutassa, hogy más is van, mint amit én fiatalon, szűk látókörrel érzékeltem. Közel vagyok a negyvenhez, beletörődtem, de igyekszem kihozni a legjobbat abból, ami van.

N