Nincsen egyetlen barátom sem. Hogyan éljem túl ezt az időszakot?

10. osztályos gimnazista vagyok. Tavalyi tanévre nyúlik vissza a történetem. A második tanítási nap után látszólag tökéletes barátságba kerültem egy osztálytárssal, de az idő múltával a mi viszonyunk szörnyen megromlott. Május vége felé kibeszélt, pletykált rólam a hátam mögött, ennek ellenére én próbáltam megmenteni a dolgot, de azt már nem lehetett. Ahogy év elején még teljesen megegyezett a személyiségünk, úgy év végére azáltal, hogy új társaságba keveredett, teljesen megváltozott. Vele osztottam meg mindent, azóta konkrétan egy barátom sincs. 2 lánnyal még felszínesen jóba vagyok. Mindhárman barát nélkül vagyunk, ezért kerültünk így össze. Én próbálom összefogni a kis kapcsolatunkat, mert mindhármónk személyisége teljesen más. Egyikőjük minden dolgozatnál segít, tetszik, vagy sem, konkrétan helyettem elvégez minden munkát. A másik lány nagyon visszahúzódó, úgy találtunk egymásra, hogy mindkettőnk kiszemeltje egy osztályba jár, ergo közös téma. Viszont, iskolán kívüli közös témák nincsenek.

A szüleimtől nem kapom meg a kellő figyelmet, sőt, sokszor oltári "összeütközéseink" vannak és ""kevésbé"" mutatják ki szeretetüket. Ilyenkor jól jönne valaki, akivel megoszthatom a problémám, mellettem van, de hát mint látjuk, nincsen senkim. Az is nagyon hiányzik, hogy valaki szeretgessen, attraktívnak tartson és egy erős párkapcsolatunk legyen.

Nincsen olyan közeg, ahol tudnék ismerkedni, barátkozni, mivel alapvetően sem járok el nagyon sehova. Gyógytornára szoktam járni, hasonló korú gyerekek vannak ott, mégsem tört meg a jég. Ezen kívül valóban nincsen semmilyen közeg, ahova tartoznék. Régebben több helyre is jártam, de mindenki továbblépett, haladt a korral, én pedig egyszerűen nem vagyok hajlandó inni, cigizni.

Konkrét elképzeléseim vannak a jövőt illetően, és nem hogy nem a városban nem szándékozok maradni, de az országban is, magyarán annyira nem kéne hogy szívemre vegyem a dolgot, de az elkövetkezendő 2 és fél évet nem szeretném a 4 fal között tölteni és egy emberi roncsként a felnőtt életbe lépni.

/Köszönöm, nem kérek privátokat, nem akarok (itt sem) ismerkedni! /

Előre is köszönöm, ha valaki próbálna érdemleges tanácsot adni, nagyon sokat segítene!

16/L

(: