Mi értelme van építeni kockáról kockára az életünket?

Még mindig jobb célokkal élni, elfoglalni magunkat erre a pár évre, évtizedre, mint nem csinálni semmit.

Vissza is lehet kérdezni, hogy mi értelme van annak, hogy naponta kiírod az önsajnáltató, céltalan kérdéseidet és egész nap szenvedsz a letargiában?

Lehet sírni, hogy szar az élet meg mindenféle érvekkel kényszeresen alátámasztani. Vagy lehet tenni is ellene.

Sírhatsz, hogy szar az élet, vagy megnézhetsz egy jó filmet, sorozatot.

Sírhatsz, hogy szar az élet, vagy elmehetsz a barátaiddal találkozni.

Sírhatsz, hogy szar az élet, de elmehetsz sétálni, kirándulni.

Sírhatsz, hogy szar az élet, de elolvashatsz helyette egy jó könyvet.

Persze egyszerűbb otthon vakarni tökünket és évekig a halált várni. Van aki beéri ennyivel, a többség nem. Csak attól, hogy valaki beéri, még nem kell rinyálnia arról, hogy "mi értelme az életnek".

Aki azon siránkozik, hogy szar az élete, ostobaságot művel.

Hiszen ő akarja azt, hogy olyan legyen, mint amilyen, mert semmit nem tesz ellene.

Ráadásul értelmezési hiba miatt összekeveri a 'vágy' és a 'cél' fogalmakat.

#4es valóban egy idióta...Az “emberiség”ért aggódik, de egy sima egzisztenciális aggodalmat nem képes picsogás nélkül kezelni...röhej xD Az ég óvjon minket az ilyen szánalmas önjelölt megmondóemberektől xD Hé! Haverkám! Mielőtt a Nép nevében akrsz felszólalni, esetleg valami képesítés, hozzáértés, higy képes vagy emberileg gondolkodni és kommunikálni? :D xD

Agyatlan kommenteket most félretéve (nem, komolyan, trollkodjatok máshol, ez nem a kicsinyes egótokról meg veszekedéseitekről szóló témakör, köszi), a kérd.nek irányítva:

Úgy érzem, hogy (ahogy #4esnek is, azegénykémnek, olyan rögeszméje van, hogy ő a nagy emberiség szóvivője) te is irreálisan nagy célokat képzeltél be magadnak. Az életnek, az emberiségnek, a világnak értelmet adni, ezért felelősséget vállalni nem a te méretednek való feladat. Szép dolog az ambíció, de ezeket nem egy ember vagy akár egy emberiség fohpgja megoldani. Tehát felesleges ezen agyalnod, válassz a szintednek, teljesítőképességednek megfelelő feladatot.

Ha pedig az egyetlen reális kitűzött célod a robotolás, akkor valószínűlg ott a hiba, hogy túl felnőttként próbáltál gondolkodni. Amikor gyerek voltál, gondoltál arra, hogy mi fér még bele az életedbe, hogy mások mit gondolnak, hogy ezzel hogyan segítesz az emberiségnek, hogy mennyi a kereslet rá és mennyi pénzt keresel majd vele, hogy hány vetélytársad van? Fenét, azért foglalkoztál valamit, mert érdekelt, mert önmagáért érdemes vele foglalkozni.

Azt gondold végig, hogy ha nem kellene a pénz, ha végtelen lenne az életed, akkor mivel töltenéd ki a napodat? Ha kiderül, hogy akkor is csak panaszkodnál és húznád-pazarolnád az időt, akkor ott egy problémaforrás, amit most már látsz. De szerintem ki tudsz találni olyasmit, amit szívesen csinálnál. Mi az, ami boldoggá tesz napi szinten? Mi az, ami gyerekkori vágyad? Mi az, amiről szeretnél többet tanulni (ha nem gondolnál arra, hogy nem hasznos, nem fizet, úgyse lesz időd rá, stb.) És akkor gondolj arra, higy tulajdonképpen mi akadályoz meg, hogy megvalósítsd? Lehet, hogy semmi. Lehet, hogy idő, pénz, kötelezettségek...Na ugen, de ha van egy célod, akkor ezek leküzdhetőek, megoldhatóak. Pénz vagy idő? Biztos, hogy tudsz olyan állást találni, ami több szabadidőt vagy megtakarítást ad. Családi kötöttség? Ha van egy konkrét célod, biztosan el tudod mgayarazni nekik úgy, higy elfogadják. Ezeket te meg thdod oldani, ebben biztos vagyok.

A társadalmat nem úgy kell tekinteni, mint egy akadályt, a társadalom azért van, hogy neked segítsen a céljaidban. Higy ne neked kelljen mindent megcsinálni, az ételtermesztéstől kezdve a...A társadalom csak annyit kér, hogy találj valamit, bármit, amit tudsz és hajlandó vagy csinálni, és cserébe adják az erőforrást (pénzt, szabadidőt, minden elképzelhető segítő szolgáltatást), amivel aztán olyan célt kergethetsz, amit csak akarsz. A társadalom nem azért bpvan, hogy aztán őt hobáztasd, mint a gyerek aki a szülőkre fog mindent.

De válassz magadnak célokat. Lehetnek teljesen társadalom, közvélemény ellenes celok akár, a személyes céloknak nem az a lényege, higy másnak megfelelj velük, sőt. Jobb is, ha megvan az önbizalmad, hogy szembe tudj szállni másokkal, ha megpróbálnak meggátolni.

A társadalom önzetlenségre nevel, igen, de ezt nem szabad úgy túlzásba vinni, hogy arra gondolsz, hogy ha nem lennél, akkor felelnél meg a legjobban. Tudnod kell önzőnek lenni. Egy egészséges parkapcsolat sem tud úgy működni, higy csak az egyik fél ad. Tudnod kell elvenni is, elfogadni a kapott dolgokat, a saját érdekedért tényledni.

És van még egy vicces dolog, minél tovább élek, annál inkább úgy látom, hogy aki nagyon önzetlen, nagyon lemondó, szerény, nepagyon engedelmes, nagyon az emberiségért ténykedő akar lenni, az oda jut, hogy nincs senereje, se képessége, se ötlete, hogy akár ejogy kicsit is tegyen ezekért. Míg aki önző, és szeret élni, és azért kütpzd, amit ő élvez, érdekli, fontosnak tart, az sokszor kéretlenül is megkpj vele a pénzt, sikert, jelentőséget. Mert nem lehet semmit elérni, ha nem fektetsz magadba, és nem olyat csinálsz, ami valóban érdekes és fontos neked, és ha zsákutcanak bizonyul akkor is csinálni akarod.

Nemtom ez segít -e és nemtom mi az, ami számodra jelent valamit, egy könyv, egy cél, egy hivatás, egy hobbi, egy téma, csak annyit tudok mondani, hogy találd meg őket. Nem kell egynél maradnod, ha meguntad, szabad váltani. Ha filozofálni akarsz az élet értelméről, az is egy lehetőség, akkor olyan könyveket ajánlanék. Lehet, hog segítenek kikristályosítani, higy te higyan is szemléled az életet, ha kiderül, hogy x filozófusokkal baromira nem értesz egyet, például.

Ezeken a kérdéseken én is elszoktam gondolkozni, hogyha nem akarok egy agyatlan kapitalista és fasosztoid lenni, mint a 4-es válaszoló, aki egy igazi nagyképű idióta. Szánalmas ezzel a Madách Imrés idézettel jönni, akkoriban még hit a kapitalizmus eszményébe, de lehet, hogyha most élne, akkor már nem gondolná komolyan ezt a mondást. Érdekes, hogy a legnagyobb embertelen kapitalisták és fasiszták szoktak idézni tőle, hát úgy sajátították ki ezt a mondást, mint a jobboldal a kereszténységet. Látni lehet azt, hogy a baloldalisághoz áll inkább közel a kereszténység és a jobboldal természete antikeresztényi.

Egyik barátom azt mondta, hogy akkor élünk normális, ember léptékű életet, hogy öncélból csinálunk valamit. Ő az öncélt nem a másokon való kihasználásra, átlépésre, önzőségre értelmezte hanem arra, hogy pl. beszélgetek valakivel azt öncélból teszem, mivel a beszélgetés úgy az igazi, hogyha azt nem kontrolláljuk és azt mondjuk ami jól esik és a másiknak is jó. Ebben teljesen igaza van a beszélgetést egyáltalán nem kell kontrollálni, mert akkor beszélgetünk igazán felszabadultan és a másik fél is akkor élvezi ezt igazán, hogyha csak úgy magunkból jön a csevegés. Öncél az is, hogy élvezetet lelek az olvasásban, de a játékokban is, mivel szeretek olvasni és játszani is. Magyarán az öncél nem önzőség.

Viszont az olyan célok, amikről írtál kérdező, hogy "tűzz ki célokat", "legyen jobb végzettséged, karriered" azokat a célokat haszonból tűzik ki és nem azért, mert élvezetet lelnek bennük, ezt hívják elidegenedésnek. Ez a kapitalista rendszer amiben élünk, (egyes tudatlanok kánaának tekintik) elidegenült, mivel senki se szeret igazán reggel felkelni bemenni a munkahelyre, amivel csak azt éri el, hogy a tőkésnek duzzasztja a tőkéjét és a munkás kivan zsákmányolva. Magyarán nincs igazi szabadság és nincs igazi demokrácia. A demokrácia az minimum ott kezdődne, hogy lenne feltétel nélküli alapjövedelem, ami meghozná az emberi méltóságot. A munkahelyek teljesen közösségivé vállnának és a munka az élvezetet jelentené, nem lennének munkáltatók, senki se zsákmányolna ki senkit és nem uralkodna mások felet. Olyan oktatási rendszerünk lenne, aminek nem az a célja, hogy az ember jobban éljen, hanem csak annyi lenne a célja, hogy tudást adjon át nekünk és ezt a tudást nem piacosítanák el, mivel egy társadalom akkor tudna kitörni az elidegenedés fogságából, hogyha egy gondolkodó társadalomban élnénk és megmerjük kérdőjelezni a társadalmi szokásokat, minthogy minek kell állandóan célokat kitűzni, miért kell előre legyártott társadalmi sablonokat követni és még kérdezhetném még.