Hogy változtassak az életemen? Miért nem kellek egy nőnek se?

Mindig is egy szorongó alkat voltam, skizofréniával és kényszerbetegséggel diagnosztizálnak ami megkeseríti az életemet.Hiába szedek gyógyszereket nem hatnak annyira. Például ilyen gátoltságaim vannak ha telefonálok az utcán,inkább leteszem minthogy egy nagy fiatal társaság elmegy melletem. Mások elött szorongok beszélgetni telefonon,egy másik röhögnek az emberek valamin és azt hiszem rajtam pedig nem. Munkám nincs,nemtudok dolgozni probáltam már mindig kudarc lett a vége,nembirtam. Levagyok százalékolva 50% egészsékárosodás c2 kategóriába tartozom. Rehabilháható vagyok. Én magamban találom a hibát,nem a nőkben ők nem tehetnek róla hogy ilyen nyomorult vagyok. Elvagyok keseredve és ha igy marad 30 éves koromra,én megölöm magamat. Nemtudom anyukám mit szólna hozzá,de lehet csak a mostani rossz kedvem miatt irok ilyeneket,nem szeret senki csak az anyukám. barátaim nem igazán vannak,inkább csak haver.Mindig mondják hogy t egyek ellene ne add fel,de nemtudok egy nőt sem leszólítani és beszélgetni vele,nem jut sose semmi eszembe. Mindig csak a barátaim akarnak lenni. Mindig ezzel jönnek eljön az igazi,hol ott ez csak egy átlag duma. Vannak ilyen remissziós epizódjaim olyankor remekül érzem magam és ugy vagyok vele most eltudok végezni 8 órás munkát és lehet barátnőm végre,amiről álmodtam.de ezek igen hamar elmúlnak,és vissza kerülök az elöző állapotba.Segitsetek légyszi,én már csak az öngyilkoságot találom ötletnek,esetleg gyógyszerváltás hátha jobb lenne attól,vagy csak szimplán keresek egy fizetett terepautát de nemtudom miből fizetem ki. 28/F