Miért látszanak gazdagnak, ha ugyanannyi a bevételünk?

A férjem ill egy gyerekkori barátja ilyesmiket is megbeszélnek egymással, és eljutott hozzám is.

Kiderült, annyi bevételük van nekik is, mint nekünk, a kiadásaik (lakhatás, élelmiszer) picit magasabbak.

Mégis konkrétan szegénynek látszunk mellettük.

Én turiból veszem a ruháim, ők márkás dolgokat outletből.

Én drogériából veszem a kozmetikumaim (olcsó ill középkategória) a másik férfi felesége drága parfümériákból.

Én otthon főzök minden (más)nap, ők rendelnek vagy étterembe járnak.

Mi hétvégente sétálni járunk, ill hazafelé sokszor beülünk egy kávéra a cukrászdában.

A másik pár koncertekre, utazni, szórakozni jár hétvégente.

Én otthon tornázok, a másik lány drága edzőterembe jár.

Nekem a hajam sincs festve, és a helyi fodrászatban vágatom olcsón.

Neki fodrász festi elég drágán (ő mesélte, milyen drágán dolgozik a fodrásza).

Nálunk a férjem minden pénzt félretesz, mert szükség lehet a jövőben rá, élni szerényen is lehet.

Lehet, egyszer akarunk majd saját lakást (mi is ill a másik pár is albérletben lakunk, bár itt ez a gyakoribb), vagy jöhet bármi váratlan kiadás, munkanélküliség, lehet, de lehet, csak el akarunk költözni egy másik országba, és jól jön a kezdőtőke.

Alapból nekem ezzel semmi bajom, így is sokkal több van, mint gyerekkoromban volt, vagy mint valaha el tudtam volna képzelni.

Viszont amikor találkozunk a barátaival, mindig úgy érzem magam, mint gyerekkoromban az iskolatársaim mellett.

Kisebbségi komplexus.