Akik huszonévesen nem tudták, hogy mit csináljanak, esetleg szakmát tévesztettek azok most hol tartanak az életben?

nekem az egyetemre csak pár évvel az érettségi után sikerült bejutnom, és nem olyan szakra, amire eredetileg szerettem volna. sikerült 2 szakon diplomát szereznem, amikkel azóta is keresem a pénzt, és évekkel később végülis sikerült kb.azt a képzést elvégeznem, amit eredetileg szerettem volna, de azt csak hobbiként űzöm.

Végig a "mellékvágányomból" szereztem a pénzt, és várhatólag ez így is marad. Jól érzem magam a munkahelyemen, és szakmailag is sikerül előrelépnem. Könnyen megy nekem, tehát nem olyan területen vagyok, amihez semmi affinitásom sincs, csak nem ez volt az álmom. Valójában teljesen jól érzem magam így is.

Elvégeztem egy büfészakot, mert úgy éreztem, hogy azt meg bírom csinálni plusz sok dolgot összefoglal, amik érdekelnek.

Hát a 2. nem így lett és nagyon könnyű volt a szak, a képzés pedig elég tré.

TDK-val, végig jó tanulmányi eredménnyel végeztem el, a szakmai gyakorlat után bedolgoztam az adott cégnek stb. Önkénteskedtem, ennek kapcsán lett helyem, témám megírni a szakdolgozatot, vár az erősen kegyelem-dolog volt.

Tehát azért igyekeztem megszeretni és beletenni, amit tudtam.

Utána családi gondok jöttek, kiestem egy jelentősebb időre.

Utána letettem a jogsit és 2, az alapszakomhoz kapcsolódó fizetős OKJ-t

Így se sikerült elhelyezkednem benne, de legalább sok pénzt elvittek, sok szabadnapot, vezetni meg félek.

Most 1 éve programozni tanulok, ezt nagyon szeretem, DE most kezd körvonalazódni, hogy időben, pénzben, energiában mennyit kell még beletenni és hát nem éri meg.

Közben adminisztrátor vagyok éa úgy utálom a munkámat, hogy fel tudbám vágni az ereimet

Hát nagy részük dolgozik, van egy rész akit otthon döglik (nagypapa,anyuci eltartja) és nem akar dolgozni.

Én az érettségi után egy akkoriban két éves technikumi pályára jelentkeztem. Most ez 1 éves 😐🤬

Baromira nem érdekelt de mivel egy forintom se volt és senki nem támogatott így nem mertem messzebbre menni tanulni, mondjuk kerékpár szerelőnek vagy hasonlónak ami érdekel.

Aztán elvégeztem ezt és baxki rögvest két helyet is intéztek nekem én hülye voltam akkor, sokkal zárkózottabb, mint most és nem mentem.

Technikumi végzettséggel és egy forint nélkül közmunkán kötöttem ki és a legjobb, hogy jól éreztem magam ott. Csak a pénz volt kevés.

Közben bejött a migránsok invázió és mit ad úristen? Határvadásznak mehettem volna, erre a hülye fejem, én biztosan nem... ezt bánom legjobban, na meg a közmunkán majdnem két évet de legalább megtanultam kaszálni stb.

Most egy ács brigádnál vagyok segédmunkás vidéken 2,5x annyi pénzért mint közmunkán, ez se olyan hűdesok lóvé 100-147.000Ft de jobb, mint a semmi és Pesten se jönnek ki olcsóbban a saját szakmámban szerintem.

Két hónapja van jogositvanyom is és kamionozás is megfordult a fejemben de sajnos 2 év B-s kell hozzá 😐

Aztán meg az is, hogy válllakozó leszek egy tetőfedés nem olyan nehéz dolog. És jól is lehet vele keresni.

Meg voltak még ilyen gondolataim, hogy Gépészmérnök stb.

Nálam ez bonyolultabb. Én tudtam volna, de valami mindig közbeszólt. Ált.suliból pircelánfestőnek jelentkeztem, de újították a sulit, meg amúgy sem indult a szak egy ideig, így arról lemaradtam. Másik a titkárnői képzés volt, de ott osztályfőnököm mint elárulta, direkt tett valamit, hogy oda ne vegyenek fel. Ahová végül is felvettek, az csak be volt pluszba jelölve, mert hármat volt muszáj beírni. Nem szerettem, később átmentem vendéglátós tanfolyamra meg varrónőire. Egyik sem az én világom. Aztán jött a házasság, gyerek. Nem jutott mellette pénz tanulni. Jó tanuló voltam, de matekból tuti hogy diszes...Semmi nem ment, amiben számok is voltak. Emiatt féltem az érettségitől, akkor még nem volt felmentés. Most lehetne belőle felmentésem, de 60.000 ft körül van a vizsgálat és szintén nincs rá kidobni való pénzem. Most 44 éves vagyok, sok helyen dolgoztam, de elég alja munkák és nem fizetnek jól. Lehetnék a szakmámban, vendéglátósként, vagy varrónőként, de kegyetlen mindkettő. Akkor már inkább takarítok, az nyugisabb és nem kell műszakozni. Vendéglátásban néha jó a fizu, de emberpróbáló meló.

A tanulási szándékomat még nem adtam fel teljesen. Van szomszéd városban egy suli, ahol állítólag mindenkit átengednek...Talán át bukdácsolom valahogy matekkal is. Meg várom most, hogy virágkötő képzésre felvesznek-e? (Munkaügy által, ingyenes lenne).Nem nagy szám, de azt legalább szívesen csinálnám. Engem az alkotás érdekel és a lélek (pszichológia) ilyen irányban szerettem volna tanulni és dolgozni.

Hmm... Engem meg sokan kinevettek, megaláztak csak mert hivatalos "tudásom 8 általános".

Otthagytam a művészetit (szakma + érettségi lett volna)utolsó évben, mert rájöttem ahogy idősödtem:

Minek csinálom, nem passzol hozzám 100%-ban + szegény családomnak csak teher volt anyagilag.

Otthagytam.

3 éven át több helyre mentem dolgozgatni, kiutazgattam, tapasztalatot szereztem tudatosan, míg magamat fejlesztettem + különböző embereket, személyiségeket, mentalitásokat s nézeteket "vizsgálgattam" a teljes igaz önismeret, önelemzés mellett.

Lett eredménye, kialakult bennem egy céltudatos jövőkép s előre megterveztem mindent.

Mostanra az alig 2 év alatt a nulláról feltörtem, annak ellenére milyen papír volt a popsim alatt.

Akik kinevettek, piszkáltak mindig azok pedig csak kamilláztak mikor szembesültek a ténnyel.

Kik levegőnek néztek csakmert más vagyok, mint az átlag, nem érdekelnek a vulgáris dolgok, nem kávézok, nem cigizek s nem iszok + számomra a tartás és gerinc kincs.

Bizonyítottam magamnak, családomnak (apám már 16 éves koromban képen ordított "mi az, hogy nincs célod?", megkaptam nem egyszer "álomvilágba élsz").

Hát letettem az asztalra azt a bizonyítékot, hogy NEM álom.

Vállalkozásba fogtam legutolsó melóhelyem mellett, próbatermékeket gyártottam, amelyekre több volt a visszajelzés arra építettem projekteket.

A volt munkahelyemen is kinevettek "minek neked az a szemét", egy egész raklapnyi műanyagot (0,3 mm vastagsága miatt) ki akarták dobni.

Mindig volt amitől ihletet kaptam, de amikor megláttam beindult az agyam.

Nevettek, míg én már számoltam fejben alulárazott kivitelezhető termékekkel.

Haza vitettem az egészet.

Pár hét alatt lett annyi bevételem, hogy majdnem a havi keresetem megvolt.

Majd a cél az lett: Érjem el a fizum 2x-esét s tartsam azt a minimumot.

Majd kinőtte magát.

Szó nélkül felmondtam, akik lenéztek azok meg utólag segget nyalni jöttek.

Párommalnak a mai napig csak megköszönni tudom, hogy lelkileg támogatott végig.

Amikor megkapta a jobb lehetőséget számítástechnikán belül melóban nem kellett haboznom, magammal tudtam hozni a munkámat amikor anno kiköltöztünk.

Mindig csak azzal tömték a fejemet "tanulj, tanulj", de senkit nem érdekelt ki vagyok s mit akartam.

S itt is a példa: Szimplán tanulással önmagában nem biztos, hogy lett volna eredmény.

Csak még egy papírom lett volna, ami a vulgáris társadalom elvárása.

Sose szerettem sorba állni, jó volt s most is jó kilógni.

Szerintem amit láttam/látok mai napig:

Az emberek nem igazán ismerik önmagukat, nagyon cső látásúak, befásulnak s jövőképük sincs igazán, ami hajtaná őket arra : Elérem azt, amit szeretnék s megkeresem az oda vezető utat.

Sok sikert s ne búslakodjatok, keressétek önmagatokat s a céljaitokat!

Hajrá!