Ti éreztetek haragot, csalódottságot ha közelinek tartott emberek nem álltak mellettetek amikor gyászoltatok vagy nehézségen mentetek keresztül?

Voltaképp 1 ember állt mellettem (de fizikailag segíteni ő nem tudott, hanem biztatott), amíg ápoltam a Hozzátartozómat és rajta kívül még egy, amikor már sajnos gyászoltam. :(

De a másik személynek nagyon nem sikerült eltalálnia, mire van szükségem, sokkal több kárt okozott, mint hasznot. Mondjuk tényleg segíteni akart, a jó szándék vezérelte, csak... nem úgy sült el.

A többi családtag (köztük Édesapám is) és a többi barát voltaképpen magamra hagyott.

Őszintén megmondom, azért maradt bennem tüske.

Valószínűleg nem tudja az ember, hogyan kell kezelni, amikor a másikkal ilyen történik (sőt, ha valakivel most megtörténne ugyanaz, mint velem 2016-ban, én se tudnám, hogyan kell hozzá állni). Tulajdonképpen én se tudom, akkor mi kellett volna nekem és most mi kellene annak, akivel ilyen történne. :(

Szóval próbálom elhessegetni a sértődöttséget, csalódottságot, mert csak kisebb részben van igazam és nem is vezet sehova...