Ez lenne a kapuzárási pánik?

A kapuzárási pánik fogalmat a nők találták ki az idősödő pasik (számukra) érthetetlen viselkedése láttán. Mi a francért pánikolna egy férfi a kapuzáráson, amikor az az ő életében nincs jelen? A férfi holtáig férfi, legfeljebb a helytelen életmód következtében kezd merevedési zavarral küzdeni. Az viszont a hormonháztartását nem fogja felborítani.

Amit kapuzárási pániknak aposztrofálnak, az a mai férfi hiábavalóság érzése. A férfi a tettek embere. A megoldásoké. A királyságot fenyegető hétfejű sárkány megöléséé. Arra van berendezkedve, hogy felnőjön heroikus feladatokhoz. Hogy hazavigye a legyőzött kardfogú tigris bundáját az asszonyának, hogy fejbe kólintson minden, a területére merészkedő idegen hordatagot. Hogy háborúba menjen messzi idegenbe egy szent cél érdekében. Hogy otthagyja a fogát, ha a cél úgy kívánja. Hogy bemenjen a lángoló házba a barátjáért, szerelméért, gyermekéért.

Ma semmi ilyen nem szólítja a férfit. Lassan beérik egzisztenciálisan, lassan meglesz mindene, ami az élethez szükséges. És lassan kiüresedik az élete. Pedig még férfi, még él benne a vágy, hogy megmutassa, mire képes.

Mindennek nevezhetjük ezt, csak nem kapuzárási pániknak.

Dédanyáink úgy tartották; úgy szép az élet, ha zajlik. Balboet azt mondta; a férfit háborúban a kard, békében az unalom sebzi halálra. És valóban, hatalmas igazság van ezekben. A tesztoszteron ugyanis nem pusztán a fajfenntartásért felelős hormon. Beleszól a tetterőbe, az alkotói lázba, a kitartásba, a jó értelemben vett (szükséges) agresszióba. De mi a ménkűt kezd ezekkel a férfi, amikor olyan helyzetben van, ahol nincs rájuk szükség? Egy parasztlegény (nem pejoratív felhanggal értendő!) kiment a fészerbe, felhasogatott pár mázsa fát, ha nem bírt magával. Ha nem volt elég, verekedett egyet a kocsmában a hasonszőrű társaival. De a városban mi maradt? Már meccsre sem jár ki senki, hogy rekedtre ordítva magát levezesse a feszültséget. Csak gyűlik, gyűlik, és lassan kikezdi a férfi idegeit. Egy idő után úgy érzi, lépnie kell. Az emberi természet egyébként is azt diktálja, hogy haladj, ne állj meg. A szomorú az ebben, hogy aki a csúcson van, annak lefelé vezet minden útja. De akkor sem áll meg!

Te még fiatal vagy, még van kb 10 éved ahhoz, hogy elérd a tipikus "megbolondulási" férfikort. Jól teszed, ha addigra összeírsz egy bakancslistát megvalósítandó projektekből.