Jogosan érzem ezt egy kicsit sértőnek?

Ne haragudjatok, de szerintem itt nem én vagyok az egyetlen rosszindulatú ember...

Teljesen egészséges vagyok, nem ekörül forog az életem, egyszerűen túlreagáltam, amire volt okom, mert ha hiszitek, ha nem hosszas baratságunk alatt volt rá példa, amikor direkt megbántott, nem csoda, hogy idővel paranoid lettem ilyen szempontból ezzel a lánnyal kapcsolatban. Én sem vagyok szent, semmi kétség, én voltam most egy irigy pcsa, ezt elismerem, viszont nem hiszem, hogy mindennek le kell hordani emiatt. Próbáltam korrekt lenni, és atgondolni a reakcióm, az legyen a legnagyobb hibám, hogy egy ilyenen megsértődtem, és feltettem erről egy kérdést gyakorin. Gyerekes? Igen. Az is meglehet, hogy kicsinyes és undorító viselkedés, viszont ettől még nem leszek patológiás eset, vagy teljesen megvetendő irigy szuka.

Ilyen alapon nem vagytok nálam különbek. Ugyanúgy a legrosszabbat látjátok bennem, mint én akkor, őbenne. Hiába próbálom megérteni a helyzetet, és jövök rá a saját viselkedésem helytelenségére, ti úgy beszéltek rólam, mint akit már elvetettetek, mint barátot, mint embert.

Amúgy nem akarok vitatkozni, meg őszintén nem igazán érdekel az egész, csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az emberek hibáznak és néha csinálnak/gondolnak/éreznek rossz dolgokat, ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy az illető egy utolsó senkiházi, vagy éppen pszichológiai kezelésre szorul. Néha a körülmények úgy adják, hogy hasonló esetek megesnek, nagyobb feneket kerekítünk ilyen apróbb dolgoknak, de ez még nem a világ vége. Szerintem olykor-olykor ez megérthető.

Persze most nem azt akarom, hogy én szentként jöjjek ki a szituációból, mert egyébként bűntudatom is volt miatta, hisz alapvetően nem vagyok ilyen, legalábbis nem jellemző, csak egy picit több megértést szeretnék. Mármint most nem feltétlen irányomban, hanem úgy általanossagban. Nem vagyunk tökéletesek, de amíg próbálunk jobbak lenni, és hajlandóak vagyunk elismerni a hibáinkat, addig szerintem nincs akkora baj, hogy így elássuk egymást.

Amúgy lehet most is félreértettem valamit, és idegbetegnek tartotok ígyis - úgyis, de én ezzel az üggyel többet már nem vagyok hajlandó foglalkozni. Amit szerettem volna azt még elmondtam, ismerem magam, és úgy a szándékaimat nagy általanossagban, és kétlem, hogy ilyen extrém gondok lennének velem, de mindenki szíve joga, hogy mit gondol. Nekem viszont ez a véleményem erről és az ehhez hasonló esetekről.