Van itt olyan akit folyamatosan gúnyoltak és szekáltak iskolában, mégis normális felnőtt lett belőle?

Általános iskolában sokat cikiztek. Néha jogosan, néha nem. Most 20 évvel későbbre sokat fordult a kocka: a srác, akibe minden lány szerelmes volt és a legnépszerűbb volt az osztályban ma egyedül él és ahányszor találkozunk, hogy talál barátnőt és otthon unatkozik. A fő szekálók egyike otthon él, életében nem dolgozott és számítógépfüggő...

Én meg köszönöm megvagyok. Eléggé sok barátom van, gyerem, feleségem, jó munkahelyem, elégedett vagyok.

Én úgy gondolom, hogy igen és ahhoz például, hogy munkahelyrd legyen, nem függ össze. Engem nagyon durván zaklattak középiskolában, mert jól tanultam. Ennyire undorító, buta társaság nem igen volt. A búcsúajándékuk a kitűnő érettségimhez az volt, hogy banketton bedrogoztak és otthagytak nyilvános helyen magamra eszméletlenül, órák estek ki nekem. A kórházban tértem magamhoz. Az egész várost szétpletykálták és még 4 év után is hallom, hogy "detoxba került", megtalálta az egyetemi csoporttársaimat, anyám munkatársait...

Annyi hatása van, hogy nehezen hiszem el, hogy valaki kedves velem, meg hasonlók.

De igazából mai eszemmel nem maradtam volna ebben a suliban, meg feljelentettem volna a telefon ellopásáért, meg ezért is... Ez már nem szimpla iskolai csúfolódás, hanem törvénysértés.. Egyébként a tanárok pontosan tudták, mit művel velem ez a 3-4 ember és semmit sem tettek, én meg szégyenlettem. Vicc ez az egész. Az ilyen pszichopatálat külföldön eltanácsolják.

Meg máig hallom és él az mindenkiben, hogy biztos a te hibád, meg nem beszélsz senkivel... Aha, nem voltam stréber, sőt jógyerek sem, csupán jó jegyeim voltak (nem a magolás miatt) egy olyan osztályban, ahol több mint fele 1-nél többből bukott... Meg lógtak hónapokat. Mégis én hallom vissza, hogy tizenegyedikben "nem járt iskolába", merr háromszor voltam kórházban és meghaladdtam a 200 órát...

Sajnos a szüleim sem voltak vevők, meg támogatóak ebben.