Csak a gyerek nélküli emberektől kérdezem: akarsz gyereket, igen vagy nem?

Nem szeretnék. Alkalmatlan vagyok a gyereknevelésre és önző is vagyok. Nem akarom a legjobb éveimet feláldozni, szeretek utazni és szeretem, hogy azt csinálok amit akarok.

A férjem is ugyanígy van vele.

Vagy egyet szeretnék vagy nem szeretnék.

Ha megtalálom hozzá a párom és biztosnak érzem a kapcsolatunkat, akkor 27-35 éves korom közt szeretnék egyet.

Ha úgy alakul, hogy egyedül maradok vele, el tudnám tartani, nem nélkülözne. -nekem ez volt hozzá a másik feltétel, ami már megvalósult.-

N24

Egyébként én se értem, hogy miért vannak többségében, akik nem akarnak gyereket.

Bár én se akarok, de ettől még nem értem. :D

Nálam is játszik amúgy az az indok is, hogy (lehet, hogy önzőség, de) durva dolog elképzelni, hogy kvázi mindent egy másik embernek rendeljek alá.

Kezdve a terhességgel: az ember nincs jól, később egyre nehezebben mozog, könnyen lehet, hogy nem sportolhat, a munkából kiesik egy időre.

Utána nem alszik rendesen, mert fel kell kelni a gyerekhez; olykor halálra aggódja magát, ha a gyerek pl. beteg.

Aztán ő eszi a kevesebb gyümölcsöt, a kevesebb tortát, a pénzének, idejének,életének nagy részét alá kell rendelni a gyereknek.

Nincs annyi sörözés, teljesítménytúrázás, barátokkal közös sport és utána sörözés. Néha-néha, amikor a gyereket le lehet passzolni, de utána meg rohanni kell haza mégis.

El nem tudom képzelni, hogy így éljek... Persze ez is változhat, sőt, valahol reménykedem, hogy fog is.

26/N

Most úgy gondolom hogy nem, és szerintem ez később sem fog változni.

24/N

Ez eddig se volt másképp, viszont legalább mi bevalljuk és nem vállalunk egy gyereket, hogy tönkre vágjuk az életet azzal, hogy pocsék szülei leszünk.

Az én szüleim is megfontolhatták volna jobban...