Az ember nem társas lény?

De igen, az ember társas lény.

Nem mind az.

Azt szokták mondani hogy társas lény. Ez a legtöbb emberre igaz is, előbb utóbb kezd megkergülni ha egyáltalán nincs kivel beszélnie (az internetes beszélgetés és fórumozás is bizonyos mértékben társas tevékenységnek számít, szóval valamennyire csillapítja a szociális igényt). Van aki jobban bírja van aki kevésbé, de iszonyat kevés olyan ember van aki 100%-ig remete, és se élőben se neten se máshogy nem kommunikál senkivel, és mégis kifogástalanul elvan.

Szerintem az embernek a visszajelzésekre van szüksége, hogy bele tudja helyezni magát a világba és ne essen ki belőle.

Ezt a társas lény kifejezést sokan félreértelmezik. Mikor ez a fogalom megalakult, akkor olyan értelmemben gondolkoztak, hogy az ember természetes körülményei között nem egyedül él, hanem lakóközösségekben, nem egyedül tartja fent magát, hanem közös munkával szerzik be az élelmet stb. Munkamegosztásra, közös élettér kialakítására irányul, ami ma már társadalommá szerveződött. Ilyen értelemben társas lény, aztán, hogy ki mennyi ideig tűri el maga mellett a többi embert az már személyiség kérdése, de amikor a boltba bemész és kiszolgálnak élelmiszerrel, kifizeted az áfát, az utakat használtad, akkor már "társas lény" vagy. A fogalom ezért tényleg félrevezető, inkább társadalomban élő lény. Van alternatíva nem társas lénynek lenni, csak ez nehezebb. Isten háta mögötti helyen saját magadnak termelni.

Ma már nem az.