Mit gondoltok a magyarokról?

10: Itt a százalékos arányokról van szó. Odahaza Szegeden, amikor gyárban dolgoztam, meg utána takarítóként, már azért irigykedve, rosszalva néztek rám, mert én megengedhettem magamnak, hogy Pestre meg máshova járkáljak majdhogynem havi rendszerességgel. Plusz az is rossz pont volt, hogy én még szülőkkel lakok, és csak egy tizest adok haza a fizuból.

Na most, 11 éve Hollandiában élek, mindig takarító és mosogatómunkákat végeztem, illetve végzek. Ahogy tapasztalom, ha beszámolok egy külföldi útról, akkor örülnek a sikeremnek, sőt mi több, néha részleteket is kérdeznek, hogy miket nézzenek meg, ha majd ők is oda utaznak.

Ez az összehasonlítás azért elég szépen tükrözi az átlag magyar mentalitást. Ismétlem, átlag, akinek nem inge, az ne vegye magára!

Olyanok vagyunk, mint a himnuszunk. Szerencsétlenek, tehetetlenek, "valaki segítsen nekünk, csak áldozatok vagyunk", lusták, irigyek, lenézőek, kirekesztőek.

Magyarországon élni személyiségtorzulást okoz, mindenkiből a legrosszabbat hozza ki.

Egy kötekedő, t.hó népség. Örülök neki, hogy megpattantam onnan 4 éve.

Egy hetet bőven elég Magyarországon tölteni évente, azt is csak azért, mert muter mindig nyavalyog, hogy alig lát, pedig hát skypeolok vele állandóan. Azon az egy héten kötelező jelleggel végiglátogatom a rokonaimat, akik kötekednek velem, mert turbómagyarok és bűnösnek látnak, amiért leléptem a svédekhez. Csak hát ugye azt is kötelező, mert a szüleim tiszta idegbetegek, ha azt mondom nekik, hogy nem akarok a rokonokhoz menni, így inkább beadom a derekam, de amúgy a hátam közepére nem hiányzik az a hét, amit Magyarországon töltök.

Amikor visszaérek Uppsalába, akkor mindig úgy vagyok, hogy huhh, ez is megvolt egy évre.