Ti 20-on évesen mennyire voltatok tisztában azzal, hogy kik vagytok?

26 vagyok most már, és kb 21éves korom óta tengődök dolgozok egy helyen, de hogy mit kellene kezdem magammal az életemmel sose tudtam, csak vártam h majd úgy is lesz valahogy. De így h nem teszek semmi sose lesz más. Próbáltam az életemnek értelmet találni egy kapcsolatban amibe bele is adtam mindent, persze nem kaptam vissza a töredékét se és vége lett. Még az a kicsi is ami a világom volt elmúlt, most már annyira nem tudom mi tévő legyek néha h már lassan fel kelni sincs értelme reggelente. Ha nem lenne a munka h lekössem magam, lehet már vonat elé álltam volna. Jövőben tervek is csak homályos pacák h lakásra sporolni meg kocsira, de ha ezeket elérem utána mi? dolgozok míg meg nem halok és majd valaki megörökli a pénzem? Annyira elveszett vagyok hogy lehet meg se találom magam, egyedül egy idegen országban. Két malac a társaságom egyedül akik még attol is félna ha kaját adok nekik, de majd csak hamar lejár ez a 40-50év addig csak el tengődök csak elütöm az időt. Nem tudom... miért is élek vagy miért is születtem meg egyáltalán, nem értem a világot nem értem az embereket, saját magamat se értem. Miért vagyok ilyen? MIÉRT ÉRZEM MAGAM MINDIG ILYEN FOSUL? MIÉRT? MIÉRT??...?.??.,.?:?:,//%!(!%/!==/%!!!!!!!!!

Nem szilárd identitásra vagy merev elköteleződésre van szükség, hanem növekvő önismeretre és folyamatos önfejlesztésre. Ehhez sajnos az iskola nem ad alapot, ezért ezt az egyénnek önszorgalomból, autodidakta módon kell megtennie, hogy ne legyen tingli-tangli ember belőle. Hasznos lehet önismereti napló vezetése, csoportokba járás, illetve általánosságban: ismeret- és tapasztalatszerzés, önmagunk tudatos figyelése és adottságaink, képességeink fejlesztése.