Miért érzi cikinek a mai modern nő a hagyományos női szerepet, miért érzi megalázónak házimunkát és a gyerekvállalást?

Csak arra térek ki, amit nem érintettek a többiek.

1. Attól még, hogy papíron egyenjogúság van, a valóságban korántsem így megy. A háztartást, meg a karriert kirészletezték már, de pl. a szexulaitásra nem igen tért ki senki. Ugyanis a nőktől el van várva, hogy legyen laza is meg szexis is, legyen vevő a különböző perverziókra és teljesítsen majdnem úgy mint egy színésznő. 0-24-ben legyen kapó rá. Terhesség alatt meg után is legyen szexi, ne hozzon fel kifogásokat, és testileg is maradjon olyan, mint születés előtt... Tehát a nők nagyon kis része él úgy, hogy teljes mértékben egyenlő félként legyen kezelve. Ez nem csak a párkapcsolatra igaz. Nőként sokkal több veszélynek vagy kitéve mint férfiként, még egy szimpla vásárlás alatt is. Kinek is a hibájából?

2. „Ami szerintem viszont sokkal nagyobb baj, hogy a gyerekvállalást valami mérhetetlen teherként és - ha egyáltalán szülnek - hőstettként élik meg, mintha nem is lenne az élet természetes velejárója a gyereknemzés és nevelés.”

Ahogy a szelekció is a természetes velejárója lenne az életnek, de mégis itt vannak közöttünk az elborult elméjű, erőszakos... selejtek. És ezek a selejtek ugyanúgy szaporodnak tovább. A másik, hogy a jelenlegi tudásunkkal pont, hogy a gyermekszületést kéne csökkenteni, mert egyszerűen nincs több kapacitása a Földnek több emberre. A feltörekvő országokban meg baby boom van. Tehát a fejlettebb társadalomnak kellene tennie azért, hogy a már megszületett gyermekeknek legyen jövője. És hála az Istennek, hogy legalább törvényben lejegyeztek olyan jogokat, mint pl., hogy csak az „anya” dönthet az abortusz jogáról. Az kéne még, hogy maradi elveket valló férfiak, vagy szülők beleszóljanak még ebbe is. Egyébként meg az abortuszok többsége is lelki manipulációból adódik, amikor a férfi konkrétan kikönyörgi azt, hogy gumi nélkül csinálják stb...

3. Mondok még egy példát, hogy a férfiak hogyan élnek a női testtel vissza. Fogamzásgátló tabletta. Tehát a nők nyugotan telenyomhatják magukat olyan drogokkal, amik igen is veszélyekkel járnak, csak azért, hogy kényelmes legyen számukra a szex. Egyáltalán nem igyekszik senki, hogy férfi verziót is találjanak rá, ami ugyanennyire elérhető lenne. Így pedig már tényleg közös kockázatvállalásról lenne szó. Arról nem is beszélve, hogy ha egyszer gyereket akarnak, és majd x év múlva megmutatkozik rajta a drog mellékhatása mondjuk vmi komoly szindróma keretein belül- akkor a nő lesz a hibás, és majd a nyakára hagyja a terhet.

4. Ismerek egy olyan esetet, ahol egy teljesen egészséges párnak gyerekei születtek. Aztán egyik napról a másikra a nő leépült mentális is meg testileg (semmi előzménye nem volt). A férfi otthagyta a gyerekekkel együtt, a nagyszülők gondjára. Az még elmegy, hogy a nőt nem veszi az oltalma alá, de a gyerekeket??? Persze, a saját kényelméből néha rájuk kukkant, meg ad pénzt nekik, így Ő egy szent ember lesz a gyermekeik nevében, de felelősségvállalás 0.

Az is gyakori jelenség, hogy ha egy férj/baráttal történik vmi, akkor a nők többsége mellettük marad, és támogatja. Ha fordítva történik meg ez, a férfiak nagytöbbsége dobbant ahogy csak tud. Tudok ellenpéldát is, de ritka...

Tehát elsőként a férfiaknak kellene magukba nézniük, hogy miért lettek ilyen ellenszenvesek a nők ezekkel a felvetült dolgokkal kapcsolatban, és maguk közt kéne lejátszák ezt. Persze, hogy lázadnak páran, és még csak bele sem mernek fogni, nehogy az elvárásba fajuljon el később.

Ja, még annyit a gyerektémához, hogy amit ez az ország most csinál, egyszerűen gusztustalan. Konkrétan a nőket tenyészszukáknak veszik meg pénzért. Undorodom már attól, hogy ha meglátok egy kétgyermekes anyát úgy, hogy terhes a hivatalnál, és persze, a csokért meg az egyéb juttásokért érdeklődik. Tisztelet a kivételnek. A jelenlegi politika miatt ez annyira kiéleződik, hogy csodálom, hogy még nem történt vmi brutalitás ez okból, mert egyre több embernek nyitogatja a bicskáját a zsebében...

Persze, a fentiekből kivétel minden olyan férfinak, aki tisztelettel bánik a nőkkel, legyen szó a barátairól, szerelméről, akár az anyukájáról... Őket a tisztelet illeti meg és nem a megvetés, ahogy azt az elcseszett társadalmi normák miatt kapják.

Kötelességem a társadalom felé, hogy szüljek?? Te melyik intellektuálisan visszamaradott korban ragadtál?

A TÁRSADALOMNAK vannak kötelességei az egyének felé, akik alkotják. Az, hogy nincsen szegénység, fejlett az oktatás és az egészségügy, magas a közbiztonság, esélyegyenlőség van, nincsenek gyűlölködések és előítéletek. Én befizetem az adót, és nem rongálok, minden más az én életem, amihez se a társadalomnak, se az államnak, se senki másnak semmi köze. A gyerekvállalás maximum egy lehetőség, még csak ajánlottnak se lehet tekinteni, nemhogy kötelezőnek - másrészről így is óriási túlnépesedés van, ezért arra kéne várni, hogy az elöregedett réteg meghaljon, és növekedjen a kisebb létszámból kifolyólag az életminőség, az egy főre jutó fizetás, fellendülhessen a gazdaság és a fejlődés, nem pedig szaporodni, mint a bolond, hogy a 4000 öreget pótolván kitermeljük a következő 60 évre 8000 öreget, amit utána 16 000 fiatallal kell majd pótolnia szerencsétlen nőknek, mert nem veszik észre az emberek, hogy önmaguk hajtják a problémagenerátor forgását.

Akik így gondolkoznak, azokat szívesen bedobnám egy olyan disztópiás világba, ahol az "emberek érdekében" működő, kötelező szaporodóprogram van, hogy feleszméljenek már, mennyire bizarr és erőszakos, amit szemérmetlenül tukmálnak rá embercsoportokra. Te mit szólnál hozzá, ha állandóan nyaggatnának, hogy amputáltasd a végtagjaidat, és a helyükre varrass szárnyakat, mert néhány okos ember és százvalahány év tapasztalata szerint biológiailag neked ez a rendeltetésed, ezzel szolgálod a társadalmat? Lehet, hogy sarkosan fogalmazok, de szerintem érthető mire gondolok. :)

"Talán" azért érzik megalázónak a nők a hagyományos "női" szerepeket, mert egy ambiciózus, intellektuális személyiségnek alja munka, hogy abból áll az élete, hogy szétteszi a lábát, gyerekeket pottyant, majd mos, főz, takarít, és pátyolgatja az általa szült porontyokat és az örökbe fogadott felnőtt porontyot. Aki előbb-utóbb vitahelyzetben bedobja az érvet, hogy "Hát, én keresem a pénzt, akkor meg mit szólsz bele, he? Nem tetszik, akkor mehetsz el!". Egy talpraesett, erős, értelmes egyéniség nem ugrik bele önként is dalolva anyagi függőségbe, az ember egyik legalapvetőbb ösztöne a szabadságvágy. Fel nem foghatom, miért kell annyira meglepőnek találni, hogy ez a nők esetében is így van. Nem vagyunk külön állatfaj, bármennyire is ezt akarták bemagyarázni évezredek során kivénhedt, bigott népművészeti cserépedények. Albert Einstein számára szellemileg kielégítő lett volna, hogyha arra áldozza az életét, hogy 8 órás munkaviszonyban konzervdobozokat pakol egy polcra? Abban a korban volt egy nőnek a hagyományos női szerep megfelelő, amikor még a rendszer tudatosan műveletlenségben és mindenféle szellemi korlátok között tartotta őket a férfi-női szabályokkal.

Meg, ha már itt tartunk, a házimunka miért hagyományos nemi szerep?

Nemtől függetlenül nem más, mint igénytelen az a személy, aki nem tart maga körül rendet és tisztaságot. (Ha van egy ilyen igénytelen férfi, akkor miért a nőnek a kötelessége az, hogy pakolásszon és takarítson utána, ha nem akar belefulladni a koszba, miért lenne valakinek az, az életútja, hogy mások után takarítsa a mocskot a két szép szemükért meg azért, mert ez a hagyomány?) Ez a létező legalapabb dolog a világon, nem pedig egy életpálya, egy hivatás. Neked karrier, életvitel lenne az, hogy az egész életedet arra áldozod, hogy levágod a körmödet, ha túl nagyra nőtt vagy, hogy fogat mosol? Nem, mert annyira bagatell jelentőségű tevékenység, hogy még hobbinak se lehet nevezni.

Az egy tök jó dolog, hogy felismerték végre az emberek, hogy az összes nemi szerepre vonatkozó berögződés egy orbitális marhaság. Nincsen hagyományos férfi dolog és nincsen hagyományos női dolog. Csak emberi dolog van. A hagyomány pusztán egy felsőbb rendű tekintély, amire nem azért hallgatnak az emberek, mert a helyeset parancsolja, hanem mert parancsol, csomóan pedig még a "felszabadítás" után is a parancsokat sírnák vissza, mint te, és keresik a lehetőséget, hogy parancsoljanak nekik. Mint a frontról visszatért katonák, akik úgy megszokták, hogy minden lélegzetvételüket beosztják, hogy mindig mások szavára kell csak ugraniuk, hogy nem tudnak utána visszailleszkedni a normális életbe. Amiből kifolyólag ez nem normális. Következőleg a kommunistákat, a nácikat meg a pisztolypárbaj útján történő konfliktuslerendezésért megy a pampogás, hogy mi bajuk van velük a modern embereknek, mikor hagyományosak?