Bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban. Aki volt már hasonló helyzetben, mi segített átlendülni, vagy hogy alakult végül?

Sosem volt olyan dolog ami igazán érdekelt volna(kisebb fellángolások, érdeklődések voltak), vagy álom lett volna hogy nekem mindenképpen annak kell lennem. Informatikából jó voltam, így hát informatikai irányzatba mentem tovább. Elvégeztem egy informatikai hálózattelepítő és üzemeltető szakmát, majd egy erre épülő számítógépes rendszer üzemeltető szakmát. Nem igazán érdekelt még akkoriban ez a része (főleg mert voltak benne dolgok amit eléggé színvonal alatti minőségben oktattak), itthon mindenki tőlem várta, hogy én legyek a családban az aki egyetemre megy, érdekelt is az egyetem, érdekesnek tűnt (illetve kiszakadhattam az addig magányos világomból, lettek társasági élményeim, eljárhattam ide-oda) így hát eljöttem programtervező informatikus bsc-re.

A magányból hirtelen társasági életbe beszabadulva, el is kapott a hév, nem igazán tanultam, el is szúrtam az első félévemet, a másodikat passziváltatnom kellett, hogy ne kerüljek önköltségesre. Most szeptemberben kezdtem a harmadikat és elég sok értelemben az elsőt csinálom újra. Most odafigyelek, tanulok, két tárgyat kell javítanom csak, minden másból már csak vizsgára várok, vagy megajánlottat kaptam.

Viszont egyre inkább előtörnek olyan gondolatok hogy ez nem nekem való. A programozást nem értem teljesen(elég rosszul oktatják, itthon, autodidakta módon pedig nem visz rá a lélek hogy tanuljam). A webfejlesztés része ami érdekel, mondhatni szeretem is csinálni, de ott is előjönnek a kérdések, hogy ez csak egyetem, mi van ha kikerülök a valóéletbe és unni fogom, vagy nem fogok hozzá kellőképpen érteni? Így ez a része sem okoz számomra örömöt.. Más dolog nem nagyon van ami érdekel, szemezgettem a tanári szakokkal is(angol,infó,töri,magyar illetve ezek kombói), de megint csak jön a kérdés, hogy mi van ha ráunok, rossz tanár leszek, rossz suliba kerülök stb. Ivós társaságunkból pszichológiát tanulnak sokan, engem is érdekel az a téma. Szoktunk filozofálni mindenféléről, egymást segítjük ha mélyponton vagyunk, meg mindig is szerettem segíteni megoldani mások lelki problémáit, hisz én hála a jó Istennek nem kaptam annyit és amennyit kaptam ahhoz voltam elég erős hogy kibírjam.. mások viszont nincsenek ilyen helyzetben és így legalább egy kicsit hősnek érezhetem magam és örömmel tölt el ha másokat megmosolyogtatok legalább.

Szóval ez érdekel. De csak "hobbi" szinten, nem annyira, hogy otthagyjam érte az eddigi (bár nem túl hosszú és eredményes) egyetemi karrieremet.

Sok dolog után érdeklődök, de egyik után sem annyira, hogy bátran merjek rá alapozni. Nincs egy szilárd elhatározásom, hogy én ez és ez szeretnék lenni és kész. Így a bizonytalanságon egyensúlyozom, miközben vészesen közeleg az idő, ahol már kezdenem kell magammal valamit (akár a szakomon belül orientálódni, akár egyetemen kívül ha nézem az életet). Mire eljön az az idő, szeretném "megtalálni magam" ilyen téren is, hogy ne az legyek aki egy kényszerdiplomával áll majd a nagyvilág előtt a húszas évei közepén és nem tudja mihez kezdjen magával.