Tönkreteszem magam, mit csináljak?

Nem tudok felnőni. 20 éves vagyok de egyszerűen 2 évesként akarok viselkedni. Február végéig téli szünetem van az egyetemen, 0 pénzem, de nem akarok munát vállalni, mert az fúj, és havi 60 ezerért nem éri meg, más meg nincs. Ami van jó, az is 3 óra oda-vissza ingázás lenne legalább. De az már naponta kimerítő lenne. Ezért mivel nincs pénzem, semmit nem szocializálódok. Otthon ülök a gép előtt és játszok. Felcseszem magam, mert rossz a gépem és kevés fps-el játszok, meg olyan játékokkal játszok, amiben nem is vagyok jó, de azért én versenyezni akarok... Fejlődni pedig nem tudok, van amit 5 éve játszok, de még mindig a legrosszabbak között vagyok, egyszerűen nincs egy játék sem amiben jó vagyok, mert a reflexeim csigalassúak, és a kézügyességem olyan rossz, hogy mindig félrenyomok mindent. Játékokon rage-elek 20 évesen, pedig nem is vagyok esportoló. Akkor még érthető lenne, de mivel nem az a munkám, így semmi értelme, de mivel ez az egyetlen dolog, ami bennem tartja a életkedvet, ezért ezen pattogok egész nap. Haverok nincsenek, vagy aki van, az is elfoglalt, dolgozik. Új embereket nem tudok megismerni. Mondtam már anyámnak, hogy dobjon ki otthonról hátha a hajléktalanságtól megjön az eszem, de nem dobott ki. Lusa dög vagyok mindenhez, ha nem etetnének, éhenhaltam volna, van, hogy csak este jövök rá hogy enni kéne, magamtól nem eszek. Heti egyszer zuhanyzok. Egyetemen is megbuktam 2 tantárgyból, mert tanulás helyett csak játszottam, mindent puskáztam, amit nem tudtam abból meg ugye megbuktam (3. félév). Elcsesztem az életem és pöcegödörben vagyok. Ronda, kövér, szűz, antiszoc ember vagyok. Mit tegyek? Tényleg már sajnos az öngyilkosságon gondolkodom, hogy csak púp vagyok az emberiség hátán, feleslegesen fogyazstom az oxigént. Aztán nekem vannak nagy álmaim, hogy majd programozó leszek, meg Amerikában fogok élni, na ja...