Romokban az életem, ti hogyan álltok fel ilyen helyzetben?

Mindig is inkább kicsit szomorkásabb személyiségű ember voltam. Nem azt mondom, hogy ez látszik is rajtam, inkább komolynak nevez a környezetem.

Erre most azonban rájött, hogy szakított velem a szeretett barátnőm, ennek sajnos az én hibámból lett vége, vagyis még pluszban nyomja a lelkemet. A munkahelyemet nem szeretem, mivel kényszerből dolgozom ott, azt is nehezen, nem érek a diplomámmal semmit. Egyik napról a másikra élek, úgy anyagilag mint emberként is.

Próbáltam már a hobbijaimat, de már azok sem vigasztalnak egy cseppet sem, nem tudok mibe menekülni bánatomba és elkeseredettségembe. Tényleg, nem ösztönöz most semmi, legszívesebben tán meghalnék, véget vetni mindennek viszont mégiscsak gyáva vagyok...

Annyi pozitív van az életemben, hogy a családom egyben van, és szeret.

Jövő héten lesz egy állás interjúm, ahova ha valami csoda folytán felvennének akkor úgy érzem az ki tudna rángatni ebből a gödörből. Bár teperek érte, de vajmi kevés esélyem van, ha reálisan nézem a dolgokat.

Mit tudjak csinálni ebben a helyzetben?

Ekkora mélypont még nem volt az életemben.