Mi segíthet elfogadni az idő villámgyors múlását?

Minden olyan mintha tegnap történt volna, még is belegondolva rettentő régen volt. Visszatekintve kíváncsian vártam a jövőt és hát igaz a mondás, aki kíváncsi, hamar megöregszik ( bár öreg még közel sem vagyok). Esténként alvás előtt gyakran gondolkozom az időn, néha arra a pillanatra, amikor minden véget ér. Leírhatatlan érzést kelt bennem, olyan mintha minden üres lenne. Ilyesmi érzést kelt ki az is, amikor a múltra gondolok. Arra, hogy mennyivel könnyebb volt minden régen, megragadhattam volna a pillanatokat a türelmetlenkedés helyett.

Emlékszem, amikor kisebb voltam, alig vártam hogy elmúljak végre 18 éves. Nemrég töltöttem be, és már el is múlt több mint egy hónapja amire annyit vártam, úgy, hogy szinte semmi változás nem történt. Innen viszont csak tovább van, vissza nem, ami még rémisztőbb.

Többek számára ez tűnhet nyavalygásnak, de remélem lesznek akik megértik és tudnak esetleg segíteni az érzésen.