Szerintetek a drogosak tudnak szeretni?

Attól hogy van egy függőséged még lehetnek érzéseid. Az már más kérdés, hogy pont a függőség gátol meg abban, hogy az emberi kapcsolataidat megfelelően tudd ápolni.

(röviden: tudnak csak épp te ezt nem fogod érezni, mert mindig lesz neki valami ami fontosabb)

Aki pornófüggő az kevésbé lesz képes egy intim kapcsolatot ápolni, és csak a képernyőn lévő extrém testek izgatják fel.

Kemény pornó függőknél pedig már érzéketlenség is beléphet az eddigi megszokott dolgaival kapcsolatban, mert nem nyújtanak akkora extázist.

Egy kemény drogosnak (nem fű, meg Lsd meg gomba) a drog olyan élvezetet ad hogy nincs értelme mást csinálni többé. Persze hogy vannak érzései, de azok torz, beteges érzések. Azt tudom, hogy aszexuálisokká is válhatnak a drogoktól. De rehab után persze van esély bármire, ha az ember felépül.

Persze tudunk.., csak nincs értelme mert szenvedés lesz a vége..

A drogozás, és a függőség egy hozzáállás a körülményekhez. Nem több. Nálam úgy alakult ki hogy gyerekkoromban nem igazán voltak céljaim, és úgy eléggé a közösség "peremén" éltem. Én voltam aki kicsit más volt (az osztályban, a csoportban, a munkahelyen stb), és már akkor is inkább virtuális játékokba menekültem ha tudtam.. Fizikailag nem vagyok csúnya, de mivel visszahúzódó voltam, és félénk + nem mertem nagyon kezdeményezni sem - ezért nem igazán jöttek össze a párkapcsolatok. Szóval akkor még nem láttam így, ilyen tisztán mint most - de változtatnom kellett volna magamon. Csakhogy bejött a fű az életembe, és az azonnali megoldássá is vált. Jó beszívni, és megnyugodni, csak leülni a kényelmes fotelbe és vihorászni a fehér falon. Végre beszívva kevésbé hiányzott egy társ, és pár évig jól el is voltam magamnak. Persze ettől nem oldódott meg semmi, sőt közben egyre több baj jött, amiket akkor nem vettem észre mert állandóan be voltam szívva. Aztán még pár év jött speed, az ex, a ketamin, és az összes klasszikus drog. Aztán még pár év és intravénásan lőttem a dizájner drogokat amik sorra jelentek meg. Pár évvel ezelőtt pedig 30 + évesen elérkeztem a drogkarrierem végállomásához a kokainhoz, és a heroinhoz. Jó pár évig tök jó buli volt, és azt mondtam hogy húúúúú bki én ismerem a világ legnagyobb boldogságát, amit ebben a testben még élő ember kibír. Aztán jöttek a túladagolások, jött hogy kidobtak otthonról és télen kint kell csövezni a kemény mínuszokban, jött hogy többször majdnem éhen haltam stb. Van amikor már annyira gát az egész hogy azért kell drogozni hogy pár óráig ne érezze az ember hogy mi van.. Hogy egyáltalán másnap még felkel-e vajon? Szóval a függőség így jön. Vannak problémái az embernek, de azok elöl először csak gyengébb bódulatokba menekül. Aztán idővel egyre több problémája lesz (a szerfogyasztás miatt is) és persze azok elől is menekül. Ezt a menekülő "üzemmódot" szokta meg. Az ember ezt csinálja 10-20 évig és rájön hogy nem is tud mást. Egyszerűen nem tanulta meg hogy hogyan lehet másként élni.. Én is ilyen vagyok. Képtelen vagyok dolgozni, mert amint pénzem lesz elnyomom egy este alatt az egész fizum. És nem, nem tudok rajta változtatni. Volt egy barátnőm aki mégis bejött az életembe, és ő nem volt akkor drogos. Csakhogy mellettem pár hónap alatt az lett.. Nekem Ő volt a minden, és senkit soha nem szerettem úgy életembe mint őt. Együtt sétáltunk a hideg téli éjszakákon, együtt nevettünk a tavaszi fűben a felhőkön, és együtt aludtunk este az ablakból nézve a holdat, és az éjszakai villódzó csillagokat.. Szerettem őt azt hiszem. Szerettem hogy vele meg kellett igazítani a rojtokat a szőnyeg végén. Szerettem őt úgy ahogy volt. Aztán megismert engem és kíváncsi lett. Azt gondoltam Ő nem lesz függő, és pár lájtosabb szer amik természetesek (kratom, fű, hbwr, stb) még belefér, hogy megértse a sok éjszakán át mesélt történetem. Hogy jobban értse ki vagyok valójában. Aztán Ő is túl kíváncsi lett. Azt gondoltam majd Ő tudja ezt irányítani.. Hát sajna nem így lett! Jó erős fél évig voltunk együtt, és már azt vettem észre hogy heroint nyomunk magunkba, úgy hogy az életünk egzisztenciálisan a totális 0 felé közeledik. Előtte hallottam olyanokat hogy a függő mellett a másik ember is függő lesz, de én ezt így nem hittem el. Azt hittem majd ha jön valaki aki megért - akkor le tudok állni, és Ő lesz a megmentőm. Hát nem így alakult. Ezután ő rehabra ment, én meg pár alkalommal megpróbáltam végezni magammal (látva mit tettem) de nem sikerült. Aztán még találkoztunk elbúcsúztunk, és a történetnek vége lett. Csakhogy én közel 17 éve drogozok, és semmi mást nem tudok. Rehabra nem megyek be, mert az a tervem inkább csövesként fagyjak meg az árokparton - mint az. Egyedül akarok leszokni de nem megy! Tudnák én szeretni, de aki közel kerül hozzám annak szenvedést okozok. Ezért elbújtam a világ elől! Hogy csak én maradjak, és ez a dög - a függőségem. Ha már megszüntetni nem tudom, akkor próbálom csökkenteni a károkozást amit a környezetemben végzek. Mindemellett nagyon hiányzik az a szerelmes élet, és egy társ. Egy rövid időre láttam, éreztem hogy mit hagyok ki. Láttam milyen életem lehetne, és már tudom milyen jó benne lenni egy párkapcsolatba. Hogy milyen amikor van valaki más, aki miatt igazán fontosnak érzem magam, és az életem. Ezért is hiányzik azóta mert már tudom hogy milyen.. De most én reménytelen eset vagyok. Most menjek be 1 éves rehabra? Sose voltam emberek között én azt ki se bírnám. Aztán kijönnék onnan, és itt van egy csomó ismerősöm akik nyomják. Valakivel találkoznák, és lehet vissza is esnék. Ebből a környezetből meg egyhamar nem tudnék elköltözni mert van már jó sok tartozásom a drog végett. Aztán még ha sikerülne is akkor majd mi lenne? 38-40 évesen albérletben nyugiba laknák, enném boldogan a vajas kenyeret, és összejönne egy jó párkapcsolat? Hát nem tudok hinni benne.., és évek munkája lenne ez számomra - ahol egy apró botlás is végzetes kudarccal, majd az újrakezdéssel jár. Aztán mikor lenne ebből valami, és ki állna szóba egy ex drogfüggővel. A lényeg hogy már nincs erőm harcolni, és ebből nem hiszem hogy ki tudnák mászni. Így elfogadtam magam, elfogadtam hogy ez van, hogy ilyen vagyok. Ilyen tehetetlen. Lenne amit szeretnék, de túl nehéz az út, és ezért feladtam. Barátnőt így többet nem akarok. Nem akarom azt többé látni hogy elveszi tőlem a függőségem. Mert amúgy mindent elvesz már tőlem, egy senki vagyok. És mégis ha lesz egy ezresem már megyek is a másik utcába cuccot venni. Ez egy téboly. Nem vagyok ura önmagamnak, és a cselekedeteimnek, és a változtatáshoz nincs erőm. Pedig ha nem csinálok semmit, akkor jobb ha nem is várok semmit a világtól, az élettől. De nem adom fel amíg élek! Egyedül tovább próbálkozok hátha egyszer megvilágosodok, és sikerül leállnom a cuccról. A szerelem már nem hiszem hogy életem során még beköszönt, de egy rövid időre érezhettem. Az emléke örökké velem lesz... Tudnék még szeretni, de ez a jelenlegi formámban teljesen értelmetlen..

Szerintem tudnak, csak ki viselné el őket? Max egy másik drogos. Deilyen love-sztorik meg vannak, és ők tök jól elvannak egymással.

Sokan azt írják, hogy azért nem, mert mindig van valami, ami fontosabb nekik. Nade ez egy normális, nem függő embernél is így kéne, hogy legyen. Számomra az utazás a legfontosabb dolog a világon, ha választhatnék életem szerelme és az utazás között, gondolkodás nélkül az utóbbit választanám. Hiszen ez az a dolog, ami miatt úgy gondolom, hogy megéri élni, ez a dolog tesz boldoggá egyedül is. Életem szerelme nem lesz velem örökké, de az utazás igen. Szerintem minden embernek kéne, hogy legyen egy ilyen dolga, amit mindennél és mindenkinél előrrébb helyez a saját boldogsága érdekében. Egyik munkatársammal beszélgettünk erről, neki a rap zene ez, tehát nem vagyok egyedül ezzel a gondolatommal.

Drogos vagyok és nagyon tudok szeretni.

Ha lenne szerelmem, nem drogoznék.

Ne pontozatok le ha tévedek, hanem javítsatok ki. Nos úgy tudom, hogy van olyan drog amit nem is kell mindennap tólni az embernek ahhoz, hogy ne legyenek érzései legalábbis szerelmi. Pl úgy tudom az eki, kokain meg talán valamelyik designer drog olyan, hogy hetente 1-2-3x nyomogatod meg néha a boldogsághormonok miatt szünetett hagysz mondjuk 2 hetet. Akkor egy idő után már nem fogja az illető kívánni a szerelmet, még ha leteszi teljesen és eltelik hosszú idő akkor se. Belemegy egy párkapcsolatba meg valamennyi érzelmet táplál iránta. De nem hall meg ha vége lesz, max kicsit depis lesz 1 hétig az illető.

Viszont a Fű, Meszkalin,Opium, stb tudtommal pont olyanok, hogy (mondjuk meszkára nem tudsz rá szokni) Csak akkor leszel érzelem mentes mikor eléggé bevagy már álva. Az lsd, gomba, meszkalin, lsa,dxm, stb nem ajánlatos depis embernek mert csak bad trippet okoz. Mondjuk még a meszka függőség ellen is jó lehet!