Jól gondolom, hogy most össze kell tennem a két kezem, hogy még megvan a munkám, és meg is marad valószínűleg? + Szívesen beszélgetnék veletek erről az egész helyzetről - teljesen kötetlenül.

A környezetemben(szomszédok, és egyes házaknál) hallani feszültségeket, csapkodnak, ordibálnak egymással, van aki már hetek óta otthon van mert olyan szerencsés/szerencsétlen. Ez az egész helyzet, a tartalék nélküli, szórom a pénzt mert megtehetem van miből, fiatalok vagyunk, ezért dolgozunk, típusú embereken csattan most.

Nekem hiába van a számlán 5M forint, meg 2M forint kéznél, nem iszok 600 forintos sört, nem járok évente nyaralni, pusztán azért mert a szülők nyakán élek, és valamiből idővel el kell kezdeni önállósodni.

Én előrelátó vagyok, tudok mivel számolni, másnak azóta áll az autója ahogy utoljára hazajött melóból, hiába olcsó a benzin, aki tartalékból él, vagy fene tudja miből, annak a benzin lenne most a legutolsó dolog amire költene.

Bennem is csak most tudatosult hogy milyen jó helyem van. Eddig nem igazán becsültem meg, pedig az igazat megvallva ott megbecsültek engem. De eddig valahogy nem tudtam értékelni, inkább mindig csak a rossz dolgokat vettem észre. Persze szó se róla, volt szívás rendesen, legyen elég annyi hogy még a tavalyi szabimból is kockás füzetben van 16 nap... És most mégis, miközben látom a barátokat, ismerősöket csődbe menni, nekem most is megvan a helyem, és a főnök bejött, elmondta mindenkinek hogy senkit nem fog elküldeni az idén, ha kell visszateszi a cégbe amit eddig kivett belőle, de senkit nem tesz ki az utcára. Szóval sok mindent nagyon máshogy látok most, mint mondjuk három hónappal ezelőtt.

És igen, én is a “mának élő”, nem takarékoskodó típus vagyok, illetve voltam, éltem mint hal a vízben, előre nem gondolkodva. Normális tartalékok nélkül ért a válság. Nem tudom mi lett volna ha elveszítem a munkámat, de szerencsére nem így lett, én pedig azt hiszem megtanultam a leckét.

Számomra mindekepp irigylésre méltó,én és a párom is elvesztette a munkáját.Nekem rendesen megszűnt ,neki fizetetlen szabadság van de ugye azért nem kap semmit tehát mintha nem dolgozna.

Ezerrel hajtok minden nap,kilincselek ,hogy találjak másik munkát mert sajnos nem engedhetem meg magamnak,hogy ne dolgozzak.

Egyenlőre erős vagyok de nehéz! Ma nem jartam sikerrel de holnap ujra indulok járom a várost Meg a környező településeket ,nem adhatom fel!

És tudom hogy vannak akiknek nálam is nehezebb,rosszabb a helyzete.

Legalább csak mi vagyunk nincs gyerek akiről gondoskodni kellene,milyen nehéz lehet ahol ugyanúgy elvesztették a munkájukat és két három gyereket kell felnevelni.

Bárcsak túl lennénk rajta ,a gazdasági kár sokkal nagyobb lesz mint a halottak száma.