Jól gondolom, hogy most össze kell tennem a két kezem, hogy még megvan a munkám, és meg is marad valószínűleg? + Szívesen beszélgetnék veletek erről az egész helyzetről - teljesen kötetlenül.

Én tényleg azt nem értem még ezzel kapcsolatban, ha 3an beszélgetnek kint együtt azt tilos de 300an összezárva lenni egy gyárcsarnokban az nem gond. Nah ezért nem tartják be sokan mert ellentmondásos ez az egész,sejtik,hogy simlisség....Persze ezt is lehet onnan felfogni,hogy legalább annak a 300 embernek a gyárban van munkája. 😊

Ausztriában május 1töl vissza állnak,nyitva lesz mindne stb.Ők nem merik hónapokra megállítani a dolgokat pedig az a gazdaság elbírna a mienk meg nem fogja 😞

4,5 millió munkavállaló van, ebből a becslések szerint max 0,5 millió fogja elveszteni a munkahelyét. Ez nem kevés, de nem is egetrengetően sok.

Szerencsés vagy, de nem kell összetenned a két kezed, még mindig átlag vagy.

Figyelem!

Aki érzékeny ne olvassa tovább!!!

Nagyon paraszt leszek nagyon nyers, valószínűleg le is pontosnak a sárga földig de!!!!!

Nem érdekel.

Szerintem mégegyszer SZERINTEM direkt jó is nekem is van idős hozzátartozók 86 éves nagymama...

Szóval szerintem még direkt jó is ez az egész.

30 éves vagyok és eddig sehol sem tudtam sehogy sem előrébb jutni egy munkahelyen sem nem nem azért mert nincs meg a megfelelő kitartásom sőt azért sem mert nincs valamilyen skilem pl egész jól tudok németül

Mégis mindíg mindenhol volt ott valaki MÉLTÁNYOSSÁGBÓL mert már X éve ott van nem baj, hogy csak érettségivel de hát na meg amúgyis apám testvérének a papája stb

És eléggé elegem van már ebből.

Kegyetlen főleg kimondva vagy leírva de nem ilyen életre készültünk mi emberek.

Meghal valaki 80+ évesen vírus miatt jó tegyük fel, nincs korona de jövőre meghal szívelégtelenségben...

Lassan 70 év a nyugdíjkorhatár, ébresztő föld!

Nemrég még 60 év volt az átlagkor az emberiségnek.

Gondolkozunk el egy kicsit 30 éves vagyok, még 30 amit munkával kell töltsek ami megint csak költség hiszen benzint kell fizetni, autót kellett venni stb stb stb de ha ez nincs akkor buszjegyet kell venni az sem olcsóbb.

Kicsit örülnék ha megritkulna a nép még akkor is ha az elhulló példányokba beletartozom!!!

Imádok élni félreértés ne essék de nagyon keveset tudok élni hisz vagy dolgozom vagy kipihenten a fáradalmakat.

A valóság sajnos az, hogy alig élünk mert alig van rá idő.

Mire 70 éves leszek még már csak a csökevénye leszek mai önmagamnak aztán vághatom a centit míg meghalok.

Nagy kaki az egész.

Persze lehet belegondolni, hogy majd egy jobb világot hagyunk az utódoknak vagy ilyesmi de őszintén, ez a világ sokkal jobb mint 50 évvel ezelőtt?

Anyámnak már háza volt ilyen idős korára nekem még max álom egy saját pedig nem vagyok lusta, dolgozom nap mint nap.

Sok órákat sok heteket, hónapokat.

Csöves suzukival járok, hogy ezen is spóróljak.

Nem iszok nem drogok még sincs felhalmozva semmilyen tartalékom.

Pedig igyekszem nagyon megnézem mire költök.

Szerintem munka mellett rá kell állnom arra, hogy véleményetek valamit és akkor az legalább adó nélküli.

Nekem megvan a munkám de nagyon lecsökkentették a fizetést értsd minimálbér 5 ezer ft/ nap.

Ha elmegyek kapálni 1000ft/ óra lehet meggondolom...

Én jobb szeretek egyedül, otthon, csendben dolgozni. Nincs gyerekem, aki 'zavarna' munkavégzés közben, vagy pláne tanulnom kellene vele. Nincs párom, aki hiányozna, mert nem tudunk találkozni. Van munkám, amit otthonról tudok végezni. Az egyedüllét egyelőre kifejezetten jól esik a sok rohanás után.

Viszont próbaidőn vagyok és azért eléggé válságérzékeny cég. Ha elbocsátanak, fogalmam sincs, mi lesz. Pályakezdőként a szakmából valószínűleg kiesek, de túlképzett leszek bárhova máshpva, hiszen bőven van miből válogatniuk.

Azért a karantén alatt látom, mekkora különbség van köztem és egy "normális" ember között.

Annak örülök, hogy kvázi képtelen vagyok unatkozni.

Viszont elgondolkoztató, hogy lényegében nem változott az életem: ugyabúgy munka, tanulás. Semmi más. Úgy érzem, elrontottam az életemet és fogalmam sincs, hogyan javítsam ki. Ezért viszont szokott lenni öngyilkossági gondolatom.

Így érzem magam.

Egyes szférákban (pl turizmus, vendéglátás) nagy lehet az elbocsátás, de azért a legtöbb munkahely megbirkózik vele.

Mi mindketten párommal otthonról folytatjuk tovább ugyanannyi pénzért. A környezetünkben senkit nem ismerek, aki elvesztette az állását, mindenki otthonról nyomja.

A válságérzékeny területeken nem könnyű most, de azért ne felejtkezzünk el róla, hogy nagyon sok terület így is gond nélkül üzemel. Így nem, nem gondolom, hogy össze kellene tenned a két kezed és csöndben meghúznod magad ennyiért.