Mikor döntöttétek el, hogy ezentúl csak a saját boldogságotokkal foglalkoztok, és nem érdekel ki mit mond rólatok?

Mióta dolgozom.

Egyszerűen rájöttem, hogy az embereknek úgyse lesz semmi sem jó, akár ismerős, akár rokon. Úgyis a becsmérlés, keveslés, lealacsonyítás fog menni, ezért szimplán leszarom őket és élem a magam életét haladva ahogy haladok.

Vegyük a fizetést:

Míg nem dolgoztam, megkaptam, hogy ingyenélő vagyok, mikor dolgozom már.

Mikor 180 ezret kerestem megkaptam, hogy mennyit tanultam, ezért meg sem érte, lesz majd jobb is.

Pedig jól kijöttem, megéltem belőle.

Most 400+ ezret keresek, erre megkaptam, hogy "Hát Pesten 500 ezer alatt nem is éri meg fent lenni".

Szóval tök mindegy mennyit keresek úgyis kevés.

Legutóbb már majdnem az volt, hogy miért nem én vezetem még a céget.

Vagy az autó kérdés:

Céges autóm van, beszélgetés:

- De szép autó, nem tudnád jó áron megvenni?

- Minek?

- Hát, hogy a tiéd legyen.

- De minek?

- Hát mert az mégis csak a tiéd.

- Ja értem.

Mintha boldogabb lennék, vagy előrébb lennék azzal, hogy sajátom az autóm amit amúgy ugyanúgy használhatok mintha a sajátom lenne, csak nem kerül egy fillérembe sem.