Az mennyire gáz, ha valaki az egy szobában ülő kollégáival éveken át nem beszélget?

Egyáltalán nem. Ha nem a munka rovására megy, és a teendőkkel kapcsolatos dolgokat egyébként ugyanúgy megbeszélik, akkor oké.

Ha mindkét félnek rendben van, akkor nem tudom mi ezzel a probléma, alapvetően nem fecsegni járnak az emberek be, hanem dolgozni. Bár tudom, van akinek még fontosabb is a beszélgetés, ha kell ha nem, de számomra ez idegesítő.

Nem volt álom munkahely :)

Főleg nem az első hetekben, ment is az álláskresés, mert magam sem hittem el, hogy ott és úgy helyt lehet állni. Fontos volt, mások mit gondolnak rólam, idő kellett hozzá, hogy megértsem, ez nem csak ott, hanem az élet számos más területén is csak huszadrangú kérdés.

Gyakorlatilag éveken át nem szólsz senkihez és nem szólnak hozzád, igaz, nem is hallanak belőled semmit, mintha egy árnyék lennél. Pláne, ha felelős vagy értük, és próbálják elhitetni, hogy ők felelősségteljesen dolgoznak is (a jelenlétedben) ;)

Egyébként egy állami cég volt, ami lényegében fogyatékossággal élőket foglalkoztat.