Mit tegyk, ha elképzelt világban "élek" és nem akarok ezen változtani? Nem is tudnék szerintem. Baj ez egyáltalán? Beteges vagy egészséges?
Ez már olyan 7-8 éves korom óta így van. Felépítek fejben egy világot, amibe beleképzelem magam. Ez a világ és a világban élő szereplők bizonyos időnként változnak a fejemben. Nem szeretem a társaságot, introvertált típus vagyok, de nem vagyok megelégedve az életemmel.
7-8 éves koromban kezdődött az első ilyen világ, amikor is irigy voltam az egyik osztálytársamra, mert tetszett a fiúknak, szép hosszú és dús haja volt, míg engem a fiúk csúfoltak, hogy milyen csúnya vagyok, rövid és kevés hajam volt. Így felépítettem magamnak egy világot, amiben ő én vagyok. Azt képzeltem, hogy én vagyok az, ami ő. A hajamat még azóta sem sikerült megnöveszteni, mert csak egy bizonyos hosszig nő a hajam.
13 éves koromban volt egy osztálytársam, aki sportolt, atletizált. Nagyon gyorsan futott, több versenyt is megnyert, országos és nemzetközi versenyekre is kijutott. Ezzel szemben én mindenből alulteljesítettem, tesiből mindenben én értem el a leggyengébb eredményeket. Főleg futásból. Ott is azt képzeltem, hogy ő én vagyok.
Volt olyan, hogy történelmi sorozatokban képzeltem magam, hogy én vagyok a kiralynő, vagy én vagyok az egyik szultána.
Most már egy komplettebb világot építek fel magamban. Néztem egy sorozatot, aminek a címe Dynasty. Beleképzelem magam a sorozatba, mintha én is Blake Carrington egyik milliárdos gyereke lennék. A szereplők ugyanazok, és van, hogy órákon keresztül ebben a világban vagyok, erről elmélekedek. A külvilágot zenehallgatással próbálom kizárni. Abban a világban sokkal jobban érzem magam, mint a valóságban, mert a hibáimat tudom kompenzálni ott, míg a való életben nem.
Pl.:
A való életben csapnivaló a fejem, rossz az alakom, nem kellek senkinek, undorító a hajam - abban a világban szép vagyok, bitang jó alakkal rendelkezem, minden pasi oda van értem, a hajam hosszú, szép és dús.
A való életben egy kis törpe vagyok - az ottani életben viszont 170 cm körül vagyok.
A való életben be kell osztania a családunknak a pénzt, nem engedhetünk meg külföldi utazásokat - míg a kitalált világban magánrepülőgépekkel járkálok a nagy vilagban, és Hollywood-i hírességekkel bulizok.
A való életben nem vagyok stílusos, valamilyen szinten nincs is stílus érzékem, azt veszem fel, amit csak találok - de ott én vagyok a divat diktátor.
A való életben introvertált személyiségű vagyok, nem voltam még bulizni, csókolózni se csókolóztam, fiúm sem volt, unalmas az életem - de a kitalált világban egy erősen extrovertalt emberke vagyok, akinek az egész élete egy buli.
A való életben nem azt a szakmát tanulom, amit szeretnék csinálni, hanem egy olyat, amit szívből gyűlölök - az ottani világban híres színésznő vagyok, akiért sz egész világ odavan.
Nekem jobb a képzelt világban élni, és ha tehetném, akkor oda is költöznék. Tudom, hogy nem valós az, amit képzelek, de jól esik hinni benne. Nem őrültem meg, tudom mi a valóság és a valóság elől menekülök. Az elképzelt világban bármit tudok korrigálni vagy meg nem történtté tenni, míg a valósban erre nincs lehetőség.
Ez káros? És ha káros, akkor mennyire káros?
válasza:Nem az számít hogy ki mit mond, hanem hogy te mit gondolsz magadról. A külső meg az hogy mi a szép meg nem az relatív.
Unalmasnak tartod magad. Azért mert nem próbáltál ki valami mást is csinálni az életben, ami esetleg feltöltene téged, tetszene és élveznéd. Amíg nem próbálod ki, nem tudhatod hogy mi az ami ténylegesen tetszene csinálnod is. Ezeket a dolgokat fel kell építeni a valóságban. Én is voltam unalmas sőt... fejemben éltem ahogy te is, aztán rájöttem hogy nekem ami a fejembe van nem elég és meguntam a fantazmagóriálást mert nem éltem. Igen nem lesz minden kényelmes, kellemes az életben de a nézőpontod teremti a valóságod és nem a valóság teremti a nézőpontodat. Szóval lassan kezdj kilépni a fejedből. Lesz választásod más szakot is kitanulni majd ha ezt elvégezted. Tenni is kell ebben a valóságban hogy változzanak a dolgok és hogy jobb életed legyen mint ami jelenleg van és amit élsz. Ehhez a szüleid is segíthetnek téged akár anyagilag és ne félj segítséget kérni az emberektől. :)
válasza: válasza: válasza:Nekem is vannak hasonló szokásaim, én is zenét hallgatok és még mozgok is rá, mikor "nem vagyok itt", és kiskoromtól ez van. Maladaptív ez onnantól lesz, mikor ez nem csak egy kis feszültséglevezetés, hanem valódi problémák előfordulásakor is elmenekülsz, és mindenki másra hagyod a megoldását. Pl. szüleiddel miért nem szálltál komolyabban harcba azzal szemben, hova írattak be, ha te nem akarsz oda járni? Itt a probléma, hogy a valós életed nem is érdekel, és nem tervezel semmit, csak menekülsz. Klisé, de "senki nem fogja helyetted élni az életed".
Hidd el, 30 évesen utált munkahelyen és barátok nélkül nem lesz olyan vidám az élet és annyi választásod se lesz, mint most, ha nem is vet fel titeket a pénz. Simán kereshettél volna pénzt félretenni külföldi nyaralásra, ha éveket vesz is igénybe, az is egy cél. Mutasd meg a szüleidnek, hogy felnőtt ember vagy, és úgy hozzatok együtt döntést, ne pedig menekülj.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!