Ki akadt rám egy nő az alábbi miatt, vajon miért?

A kérdésben foglaltam állást, amit nem sok válaszoló tett meg, tekintve, hogy itt is uralkodik az a mentalitás, amivel a kérdezőt leugató nő rendelkezett.

Én úgy értelmeztem a kérdező leirását, hogy csak van egy elképzelése a jövőbeli párjáról, ezért használta a "szeretné" kifejezést. Én is szeretnék sok mindent, viszont ezekben olyan dolgok is vannak, amik fölött nem csak én rendelkezem befolyással ezért egészen "máshogyan" kapom meg. A kérdező leirásából egyáltalán nem derül ki, hogy mennyire kompromisszum képes, ugyanakkor ti mégis neki estek az előitéletetek miatt, mert azt gondoljátok, hogy szabályozni fogja a jövőbeli párja életét. Nem mellesleg ha igy is lenne, akkor sem lenne joga a nőnek felháborodni, ellenben pedig csak a proliságáról és a szánalmas mivoltáról tesz(tett is) tanubizonyságot.

Miért ne lehetne jogos a nő felháborodása?

Meglehet, kulturálatlan módon fejtette ki nem tetszését (ezt nem tudjuk biztosra, a kérdező csak annyit írt: "Erre a nő ki kellt magából hogy egy nőnek is joga van a karrierhez meg ilyesmi, meg hogy mennyire ódivatú vagy stb...".

Szerintem ebben nincs semmi felháborító, egyszerűen ütközött a véleményük.

A férfi pedig igaz, úgy fogalmazott, "azt szeretném", de ez kelthette azt a benyomást is, hogy ő ezt valóban így akarja.

Maradjunk annyiban, mindkét fél fogalmazhatott volna szebben, lágyabban.

De mi lett volna fordított esetben?

Nő: "Azt szeretném, hogy a gyerekkel együtt eltarts sok éven keresztül, mert én otthon akarok maradni."

Férfi: kikel magából és így fogalmaz: "Dehogy foglak eltartani, milyen ódivatú dolog ez!"

Ebben a fordított esetben is teljesen jogos lenne a felháborodás.

Itt az a lényeg véleményem szerint, hogy mindkét fél érdekei érvényesüljenek és kompromisszumra jussanak.

Igen, valóban nem ördögtől való dolog otthon maradni a gyermekkel, és támogatom is, de személy szerint nekem, mint nőnek nem ez az egyetlen célom. Ahogyan korábbi hozzászólásomban is kifejtettem, maximum 3 évet maradnék otthon.

Nemes és csodálatos dolog felnevelni egy gyermeket, de sajnos ahhoz pénz is kell. Mint említettem a korábbi kommentemben, a kétkeresős családmodell a gyakoribb eset manapság és ebben sincs semmi ördögi. A nő munkába állása nem feltétlen az önmegvalósítást jelenti, hanem a befolyó plusz pénzösszeget a családi kasszába.

Illetve fontos, hogy a nőnek legyen önálló egzisztenciája, bármi történjen. Akár válás vagy elözvegyülés.

Úgy vélem, fontos, hogy az ember anyagilag ne függjön a párjától. (Ez férfira és nőre is vonatkozik egyaránt)

Biztosan tudjuk, hogy kultúrálatlan módon fejezte ki a nő a nem tetszését. A kérdező nem azt irta, hogy finoman levezette a véleményét, vagy egy kedves megjegyzést tett, hanem azt, hogy ki kelt magából. Ez azt jelenti, hogy a felháborodottságtól önkivületi állapotba került és elküldte melegebb éghajlatra a kérdezőt pusztán a jövőbeli elképzelései miatt.

Félreérted a helyzetet. Itt nincs semmilyen vélemény ütköztetés, hiszen a kérdező ki se fejtette a véleményét. Szimplán csak elmondta, hogy mit szeretne és semmi több. Erre kapta a "véleményt", ami kvázi egy burkolt szidás, amit a kérdező egyáltalán nem is kért az illetőtől.

Ha valaki szeretne valamit, akkor azt valóban akarja is, de ez még nem jelent semmit önmagában. Én is szeretném megnyerni a lottót és valóban meg is akarom nyerni, de a lustaságom miatt nem fogok elmenni szelvényt venni és ha el is akarnék menni le lehetne engem erről beszélni. Szóval egyáltalán nem lehet tudni, hogy a kérdező mennyire kompromisszum képes ebben az esetben, csak következtetni lehet rá a leirása alapján, hogy valószinűleg az.

A forditott eset, amit felhoztál, az egyrészt nem a kérdező esetének a forditottja teljesen. Mivel egyáltalán nincs boritékolva, hogy a kérdező ilyen bunkó bánásmódot engedne meg magának a párjával szemben, sőt.. Emellett ez a döntés csak is kettejük joga és csak is kettejük közül a sértett fél lehet felháborodva, nem egy harmadik személy, akinek az égvilágon semmi köze hozzá. :D Nyilván ha a lánynak nem fog tetszeni majd a kérdező elve és a kérdező sem fog majd erről lemondani, akkor nem fog vele összejönni. Ilyen egyszerű. De ne egy random ember akadjon már ki ezen, mert szerintem ez az, ami igazán bicskanyitogató és szánalmas.

Önkívületi állapot? Nyugtatózni kellett volna?

Van pár férfinak egy olyan szokása, hogy ha egy nő nem agyatlanul vigyorog és bólogat, akkor gonosz, haragszik, bszatlan, minden baja van. Te is ilyen férfi vagy ezek szerint. Megálmodod az önkívületet.

Ha valaki ki kell magából az szerintem mit jelenthet ? :D ... Természetesen ennek is vannak szintjei és feltételezem ez még nem az a szint volt, ahol nyugtatózni kellett volna a hölgyet.

Pár nőnek sajnos olyan rossz szokása van, hogy nem tud szöveget értelmezni és objektiven meglátni az adott dolgot. Bár ez manapság már univerzális probléma...

Kikel magából, nem ki kell.

Az önkívületi állapot egy magasabb szint, ezért más a neve. Szomorú vagyok, vagy depressziós. Nem mindegy. Kikelek magamból, vagy önkívületi állapotban vagyok. Nagyon nem mindegy.

Bár a helyesírásod alapján nem sok könyvet olvashattál, megértem, hogy az ilyen finomságokat nem érted meg.

AZ önkivületi állapot kifejezés bizonyos értelemben a kikel szónak a rokon értelmű szava, ami nem egy szintet reprezentál, mivel ezen belül is több szintről beszélhetünk, bár ez már nézőpont kérdése is lehet.

Viszont ez a fajta irás mód, amit te megengedsz magadnak velem szemben a nem fényes kultúrális környezetedre enged következtetni tekintve, hogy az érveid helyét felcserélte a személyeskedés és a reprezentációm lényegi részére(az irásom 99%ra) már nem is reagálsz, hanem konkrétan egy szót veszel ki belőle, amit szeretnél velem megvitatni. Amivel nincs is gond, de ha számodra ebben manifesztálódik a vita kultúra, akkor inkább megnézheted bármelyik értelmező kéziszótárban a jelentését ahelyett, hogy ezt velem beszélnéd meg.