Miért érzem magam kellemetlenül ha megdícsérnek, vagy kiderül, hogy valaki felnéz rám?

Egyetlen példát hozok, minden más eset is hasonló kaliber volt, csak épp más helyzetben, más körül épülve:

Beszélgettem egy lányismerősömmel egy pubban, jól elvoltunk, legalább két-három órát biztos ott töltöttünk. Mélyebb dolgokba is belementünk, beszélgettünk mindenféléről, ami nem a "hétköznapi" témákhoz kapcsolódik és alapos kifejtéseket igényel.

Kicsit belemelegedtem, és vagy 5-10 percig folyamatosan nyomtam a szöveget az adott dologról, ő pedig csak hallgatott, majd a végén teljesen felmagasztalt hogy ismer már egy ideje, de nem gondolta volna hogy... xy, és csak mondta-mondta.

Na: ha valakinek eszébe jutna, hogy dicsértetni jöttem ide magam, meg felvágok azzal hogy akármilyen vagyok, az kérem le se írja a véleményét, mert nem ez a célom, nekem tanács és segítség kell.

A kérdés gerince az, hogy elképesztően, de tényleg szörnyen zavar, ha ilyen történik. Rettentően magamba zuhantam utána, de ötletem sincs miért. Nem is mondom hogy kínosan éreztem magam, inkább valami bűntudatféleséget éreztem. Valamiféle "megint mit csináltál?" érzésem volt magammal szemben.

Önbizalomhiány lenne, vagy valami kicsavart megfelelési kényszer? Semmi-semmi ötletem nincs erről, de borzasztóan zavar. Fel sem tűnt hogy "jókat" mondtam ebben az esetben, csak elmondtam az álláspontom. Ilyen volt már más emberekkel, más témákkal kapcsolatban is. Engem ez rettentően zavar.

Elnézést ha valakiből negatív érzést váltott ki a kérdés, de nem tudtam jobban megfogalmazni.