Kamaszként fiatalként mennyire álmodsz 20-30 milliós házakról?

Miskolcon semmilyen ingatlanról nem álmodnék. :D

Pesten olyan 20 körül vennék, nem akarnék túl sokat szenvedni egy otthonért. Értem én, hogy érték meg minden, de nekem nem esne jól eltapsolni 30 milliót, főleg, ha az nem az én pénzem. 15-20 milla az a lélektani határ, amivel már nem kell egy putriban nyomorognom, de mégsem arról van szó, tehetetlen vagyok. Ez tűnik reálisnak, erről szeretek álmodozni, mert úgy érzem, elérhető :)

28 évesként örülnék valami apró lakásnak is. De, az álmom egy kicsit nagyobb, minimalista lakás lenne, ahol mindennek találnék helyet.

Hát, eddig mindkettő esélytelen úgy, hogy ne adósodjak el több 10 évre.

Magyarországon kevésbé kéne ilyesmirő álmodozni kivéve, ha gazdag a rokonság nagyrésze vagy tényleg olyan sokat keresel.

Én is olyan vagyok, hogy ha már álmodozom meg is szerzem.

Ez a terv pedig nem Magyarországon fog megvalósulni, sajnálatos módon.

Hogyha élni szeretnék közben dolgozni és félre rakni is.

Ha pedig a belvárosban vennék később lakásokat szinte azonnal kiadnám őket bérbe.

És én is fiatal felnőtt nő vagyok.

Pedig amúgy szeretem a szülőhazámat, de őszintén egy fiatal ha 2 helyen dolgozik esetleg félre tud rakni itthon valamennyit, közben meg jó lenne ha tovább is tanulna...

Sokan mégcsak autóról sem álmodoznak, mert nem tudnak.

Ez az ország nem arra van ki találva, hogy az embereknek jó legyen.